Bukowszky naplója

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy legény egy csudanagy hegyekkel körülvett, poros lapály kellős közepén, egy furcsa országban, ahol néha úgy tűnnek a dolgok, mintha fordítva lennének. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kora ifjúkora óta megbabonázva nézte a csodálatos, méltóságteljes vízi élőlényeket, a bálnákat. Visszatérő álmaiban hatalmas, nyugodt bálnaként úszott tova az óceán titkokkal teli mélységeiben. Telt, múlt az idő, s mivel ez a vonzalma nem csillapodott, egyszer csak a fejébe vette, hogy ha már nem született tengeri lénynek, bálnavadász lesz.Tudta ő, hogy bizonyos legendás nagy fehér bálnák eszén nem olyan könnyű túljárni, de miért is ne sikerülhetne neki, gondolta, hiszen egy furcsa országban lakott, ahol minden egy kicsit fordítva működött. Az emberek persze őrá néztek furcsán, igyekezték lebeszélni hóbortos ábrándjairól e legényt, kérezgették, hogy ugyan mit képzel, hogy akar itt a sártengerben bálnára vadászni, nem tudja tán, hogy itt nem élnek bálnák, legalábbis még senki sem látott igazi, élő bálnát, és már azt a képtelen döglött bálnát is régen elvitte a vándorcirkusz, amelyet egyszer kiállítottak a város főterén. Pedig ez a legény háromszor is leperkálta a belépődíjat, hogy láthassa a lenyűgöző lényt.

Nem volt azért teljesen holdkóros ez a fiatalember, belátta, amit józan ésszel be kell látni és beiratkozott hát az iskolába, ahova mindenki más is járt, hátha ott tisztességes embert faragnak belőle. A józan ész kényszere nagy erő , de az álmok már csak olyan a természetűek, hogy újra és újra kísértik az embert, minél jobban tiltakozik ellenük, annál inkább gyötrik, s legényünket már nem csak éjjel, hanem nappal is csak egyre jobban vonzotta magához a tenger hullámzása, az arcára csapódó sós pára illata és a bálnák, e gyönyörű mélytengeri lények fenséges énekének ígérete.

Egyszer csak nem bírta tovább, és azt mondotta magának: lehet ám, hogy a bálnavadászat linkség, no de kérem alássan – ezen a ponton kicsit kihúzta magát, s felemelte hangját: szent linkség! Elindult hát legyőzni a maga nagy fehér bálnáját, jelentkezett egy pici, istenhátamögötti főiskolára, ahol valamiféle fura tanszéken hal és vadgazdálkodásra okították a népeket. Tanítottak ott mindenfélét, az erdei s mezei állatokról, a növényekről és egy kicsit a halakról is. Sokat szenvedett ez a legény, amikor a favágás s a kőfejtés tudományát is számonkérték tőle, de nem adta fel, szemei előtt a csodálatos bálnák úsztak a végtelen tengerekben, így végül hivatásos horgász lett. Nagy dolog, bizony, mert bár bálnavadászatról sok szó nem esett, de végső soron megtanították ezt a legényt, ha halászni nem is, de kisebb halakat horgászni egészen jól. Fogott keszeget, kárászt és a vége felé már egy-egy pontyot is elkönyvelhetett horgásznaplójában. Messzi, ködös távolban lebegtek a bálnák az elérhetetlen óceánok mélységeiben, de a hivatásos horgászengedély kétségkívül nagy lépés volt a kitűzött cél irányában.

Egyetlen gond volt csupán: ez a szép pecsétes papíros nem volt érvényes a világ tengereire, csak a nagy lapályban lehetett vele kisebb halacskákat kifogni a porból és a sárból. Nem értette ez a legény, miként lehetséges ez, és a Por- és Sárügyi Minisztérium miért nem segíti az ő álmainak megvalósulását. Ráadásul tudvalevő, hogy a horgászat nagyon komoly tudomány, s bizony minden eszendőben újra s újra meg kell szerezni az engedélyt, hiszen életekről van szó itten kérem, s az ember már csak olyan, hogy elfeledi azt is, mit a legjobban szeret széles e világban. No, megaztán valahogy a folyton változó szabályok sem úgy változtak, hogy legényünk boldogulását segítsék. Bizony úgy érezte magát, mint aki fut, fut, csak fut a parton a víz felé, de amaz meg csak egyre távolodik őtőle, mintha valamiféle szemérmetes szűzleányként nem akarná magához engedni kérőjét.

Ábrándos legényünk ekkor már nem volt egyedül, társai is akadtak. Mindannyian a tengerekről és a bálnákról álmodtak és mivel mindez, mint említettem volt, egy igen furcsa országban történt, ahol minden egy kicsit fordítva működik, ezek a legények ahelyett, hogy összefogtak volna a cél érdekében, ott igyekeztek ártani egymásnak, ahol csak tudtak. Hallott legényünk mindenféle mendemondákról, melyekben hozzá hasonlatos kezdő horgász kollégái mindenféle nagybácsik közbenjárására eljutottak távoli óceánok vizeire bálnára vadászni, aztán senki sem hallott róluk többé. Igyekezett hát ő is, de egyetlen ajtó sem nyílt meg őelőtte, majd lejárt a csoda papír, nem horgászhatott többé sem porban, sem sárban. Aztán ő maga süppedt be szépen lassan, szinte észrevételenül egész az orra hegyéig a sárba, a lapály kellős közepén, és még látta, ahogy egy madár, rezzenéstelen szárnnyal a lenyugvó nap felé tovatűnik egy álmos, szürke felhő alatt, amikor egy kéz valahonnan a mélyből megragadta és végleg lehúzta a sártenger feneketlen mélyére, ahol örök álmában már várták a bálnák.

Érdekes, hogy azok a filmrendezők, akiket ma a legnagyobbaknak tartunk, arról mesélnek, hogy mennyire nem látták őket szívesen pályájuk elején a szakmában, de sosem adták fel és aztán az idő őket igazolta.. nos, remélem, hogy a repülésben is beválhat ez a recept, erre koccintva kívánok boldog és a tavalyinál kicsit kevésbé kiábrándító új esztendőt minden barátomnak és jóakarómnak. Köszönöm, hogy vagytok nekem. rosszakaróimnak szívesen kívánnám, hogy forduljanak fel, de inkább mégsem, szükség lesz még rájuk, amikor majd fordul a kocka, innen üzenem nekik, hogy nehogy megváltozzanak, maradjanak nyugodtan ugyanilyen szar emberek, legalább lesz kit rossz példának mutatni a fiamnak. Derűsebb jövőt, barátaim, szeressétek a macskákat és az esőt.

Kedves Világegyetem Nagy Építőmestere/Jézus/Buddha/Mikulás/stb!

Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Hozzád, hogy amennyiben lehetséges, némiképp segíts előmozdítani a következő néhány vágyam teljesülését lehetőleg még ezen rövid földi életem során. Igazán nem nagy dolgok, és nem is sok, csak pár apróság. Aki javasolta, hogy írjak néked, mondta, hogy nyugodtan lehetek szerénytelen; ez egy ilyen műfaj.

Szeretnék valamelyest harmóniában élni az Univerzummal - a tökéletes harmónia azt hiszem emberként létezve amúgy is értelmezhetetlen és dögunalmas lenne -, de ha lehet, szeretném, ha befogadna ez a világ, megérteném működését, érezhetném, hogy szerves és nélkülözhetetlen része vagyok a nagy egésznek, és nem azt, amit most; hogy ki vagyok zökkenve térből és időből, páriaként kitaszítva a társadalomból, esélyt sem kapva hivatásom gyakorlására, és hogy ne utolsó, bűzlő szardarabként, nem is létező, bármikor, bárkivel helyettesíthető rabszolgaként bánjanak velem embertársaim.

Igazából ha ez az egy vágyam megvalósulna, az összes többi nyavajám már szinte magától megoldódna. Tudom, mindezért nekem kell megdolgoznom, de nagyon úgy érzem, hogy mostanában esélyt sem kapok az élettől a bizonyításra, eleve nem is kerülök olyan helyzet közelébe sem, ahol kiderülhetne, mit tudok, ki vagyok, mit akarok és milyen ember is vagyok valójában. Így igazából én magam sem tudom már ezekre a válaszokat.

Szeretnék örökké élni, örökké fiatal maradni, de persze ez nem lehetséges, rendben, elfogadom (tehetek mást?) de ha lehet, ezt a kevés időt, ami adatik nékem, szeretném hasznosan és értelmesen eltölteni.

Ha már itt kell élnem ebben a romlott, züllött, beteg, gyökértelen, elvtelen, mocskos, kirekesztő, elidegenedett, embertelen, gonosz, nepotista, álszent, képmutató, prűd, igénytelen, következetlen, korrupt és savanyú társadalomban, csak annyit kérnék, hogy teljesen, menthetetlenül ne rontson el engem is ez a környezet. Ha a boldogulásnak az az ára, hogy ilyenné váljak, akkor köszönöm szépen, inkább mégsem szeretnék boldogulni. Kicsit besegíthetnél a világ jobbá tételében, mert nekünk embereknek szemlátomást nem nagyon megy.

Ne kelljen sosem megalkudnom, de legyek képes kompromisszumokat kötni.

Nem kell lottóötös, meg úgy általában, ha kérhetném, legyek képes nemet mondani a hamis illúziók és ideálok hiábavaló, önámító kergetésére. Legyek képes másként látni a dolokat, ne az előítéleteim vezessenek.És legyek képes igent mondani a megfelelő pillanatokban, amelyek felismeréséhez egy pici kis éleslátást szeretnék kérni.

Szeretném mindvégig egy kis derűvel szemlélni ezt az esetleges, rideg valóságot s benne magamat. 

Szeretnék barátokat. Nem kell, hogy a fél világ rajongjon értem, az úgysem őszinte, de jó lenne, ha mindig lenne kit felhívni, akivel meg lehetne osztani a legszebb és a legsötétebb pillanatokat is, őszintén és érdekek nélkül.

Szeretnék sokat repülni, és közben érezni, hogy jól csinálom, nem szeretnék közben azon izgulni, hogy lesz-e másnap munkám, hogy a drágalátos kollégáim mivel fúrnak meg, és az összes többi munkahelyi nyavajával sem szeretnék fogalakozni, csak szeretném jól végezni a dolgom.

Szeretnék sokat tanulni, szeretnék képes lenni arra, hogy sokat tanuljak és ne felejtsek el fontos dolgokat és szeretném mindig a megfelelő pillanatban megfelelően alkalmazni a tudásomat.

Szeretnék alkotni egy remekművet, szeretném, ha bennem lenne az ehhez szükséges tehetség, tudás, kitartás, ihlet és jó ízlés. Meg egyáltalán; legyen rá időm. Nem erre a passzív, inproduktív planfontbámulós kényszer-szabadságra gondolok, hanem aktív, valódi, inspiráló időre.

Olyan munkát szeretnék, amely hasznos, értelmes, de nem őröl fel teljesen, nem tesz pénzgyártó, esztelen, elvtelen zombivá, hanem igazi, értékes, a szó legszebb értelmében vett ember lehetek benne és mellette.

Nem félek szembenézni az elmúlással, sőt, ami azt illeti, ennél a kínlódásnál, amiben most élek, minden bizonnyal csak jobb lehet, de ha kérhetném, egy kicsit még szeretnék egészséges és erős lenni. Szeretnék olyan életet, amelyben szükségem van az egészségemre. Aztán, ha eljön az idő, szeretném, ha lenne bennem annyi bölcsesség, hogy méltósággal viseljem sorsom. Hosszú, ősz hajam simogathatja majd az örök elmúlás szele egy bús őszi estén.. erre látok némi esélyt, egy boldog, majdem-teljes élet után, de most, 28 évesen még erre is képtelen vagyok. 

Szeretnék majd akkor is szerelmes lenni, és szeretnék egy macskát.

Mivel nyilvánvaló, hogy ma Magyarországon úgy KÉPTELENSÉG boldogulni, hogy az ember kijárja az összes lehetséges iskolát és elvégez minden lehetséges tanfolyamot és vállalná a leglehetetlenebb, legembertelenebb munkakörülményket, túlórákat, papírmunka-hegyeket és minden elképzelhető nehézséget, csak végre dolgozhasson, akár ingyen, fizetés nélkül is.. ez ma arra sem elég, hogy felvegyék a telefont, vagy hogy egyáltalán adjanak egy telefonszámot, amit felhívhatna az ember.

Ezért a következő ajánlatot teszem:

Aki segít komoly, igazi, rendes légitársasági munkához jutni, megkapja fizetésem felét egy teljes éven keresztül, de minimum 200000 Ft-ot minden nagygépen repült 100 óra után egy teljes éven keresztül. És ha a második év után is még mindig van munkám, egymillió forint bónuszt.

megj. a típusképzést, a line traininget és minden hasonlót aláírt szerződés esetén fizetem.

CPL-IR + ME + frozenATPL + ICAO Level 5 + class 1 med + 280h Total Time van.

Azok pedig, akik még ennyit sem tettek le pár éve az asztalra, amikor simán felvették őket egyebek mellett Boeing 737-esre dolgozni, és félmilliós nettó fizetést kaptak már akkor, amikor még csak ültek az ajándékba kapott típusképzésen, kérem szépen, szálljanak kicsit magukba és tartsák meg maguknak rosszindulatú megjegyzéseiket, és ne próbálják meg elhitetni senkivel, hogy nem kapcsolatok révén kerültek oda, ahol vannak.

Maximális diszkréció mellett ide várom az ajánlatokat:  acoeptis kukac yahoo pont com

Legtöbben - csekély tapasztalatainkra szőtt feltételezéseinkből kiindulva - tényként kezeljük, hogy az ember kénytelen feladni a becsületét, fiatalos szenvedélyét, legjobb elveit, ha boldogulni akar az életben. Úgy indulunk neki a nagy kalandnak, hogy majd minket mindez elkerül, mi erősek vagyunk, velünk ez nem történik meg, ha a földi nirvánába, a siker és gazdagság varázsgömbjébe verekedjük magunkat (mert ugye az azért kell), mi akkor is megmaradunk örökifjú, megvesztegethetetlen lázadónak, rockernak, hippinek, punknak, környezetvédőnek, családapának vagy egyszerűen normális embernek, kinek-kinek ízlése szerint. (nemtom melyik nagyobb felfedezés: rájönni, hogy normális emberek vagyunk, se többek, se kevesebbek, vagy hogy nem vagyunk normálisak)

Tulajdonképpen mi a jó abban, ha az ember pilóta?

Komolyan nem tudom. Mostanában nem sok jó jut eszembe a hivatásomról. Lehet velem vitázni, egyetérteni, sajnálkozni, a pofámba vágni, hogy ne nyavajogjak,vagy amit akartok.. Én meg csak azt mondom, hogy aki most azon tűnődik, hogy belevágjon-e, alaposan fontolja meg az alábbiakat. Nem mondom, hogy ne csinálja, de mielőtt dönt, gondolja át a dolgokat.

-irgalmatlanul nehéz pilóta állást szerezni

-senki az égvilágon nem hajlandó segíteni semmilyen értelemben, a könyöklésben előrébb járó kollégáknak akár csak fél percben tanácsot adni is derogál a vékonyabb pilótáknak – kivéve persze a megfelelő kapcsolatokkal rendelkezőket; előttük minden ajtó azonnal kinyílik. Mélységes, őszinte nagyrabecsülésem és hálám a kevés kivételnek, néhány azért van. Ugyanakkor mindenki ismer történeteket olyan rendkívül fontos emberekről, akik például a kötelező évenkénti repülőorvosi vizsgálaton szép malév feliratú crew bag-gel jelennek meg és köszönésre sem méltatnak másokat...

-legalább ilyen nehéz megtartani a nagy nehezen megszerzett állást

-még ennél is nehezebb mindeközben jól éreznie magát az embernek a bőrében

-az egész szakmára nagyon jellemző, hogy minden, de minden a kapcsolatokon múlik, ha megvannak az összeköttetések, mindent elintéznek és mindent elnéznek, ha nincsenek, lehetsz született madárember, semmire sem fogod vinni, vagy csak sokkal később és sokkal nehezebben

-borzasztó nagy a nyomás, egyre rosszabbak a körülmények, és ezzel visszaélnek, hiszen százával, ezrével állnak lesben, véres szájjal az állásokért

-a magyar szakszolgálati engedélyek gyakorlatilag nem érvényesek más, civilizált országokban. de ez is egy álságos dolog: egy több ezer órás embernek ez sem áthidalhatatlan akadály, tud külföldön dolgozni, de egy pár száz órás kezdőnek csak a képébe vágják, hogy mit akar, még rendes szakszója sincs..

-normálisan szocializálódottak számára elviselhetetlen a hangulat, az emberi kapcsolatok pusztán érdekek mentén szövődnek, amúgy egy kanál vízben meg tudnák folytani egymást a kedves kollégák

-a szakma presztízsénél csak a fizetések csökkennek gyorsabban

-a jogosításokat saját magamnak kell megszerezni és ami rosszabb, fenntartani; akinek nincs munkája, saját zsebből kénytelen repülni, ez milliós tétel évente és akkor még csak az abszolút minimumot épp, hogy teljesítjük

-sőt, már ott tart a dolog, hogy a nagygépes típustanfolyamot, sőt a több száz órás nagygépes line traininget is saját zsebből kell fizetni, különben tényleg szóba sem állnak az emberrel (persze ez a lehetőség is csak az igen kivételesen nagy hátszéllel bíróknak van) – magyarul elvárják, hogy még mi fizessünk azért, hogy dolgozhassunk!

-a lehúzás megy mindenhol: 30 ezer ezért, 20 ezer azért.. évente hosszabbítgatni mindent, elméletet, gyakorlatot, orvosi vizsgálat, hatósági illeték, kötelező szakmai nyelvvizsga, stb, stb, stb

-kezdem tényleg azt hinni, hogy egy egész iparág szakosodott a munkára váró hivatásos pilóták lehúzására – és mindenhol csak ócska ígéretek és átverés van, munka sehol

-a munkáltatókat kicsit sem érdekli, hogy az embernek amúgy van egy családja, a pilóták gyerekeiért is el kellene valakinek menni az ovodába, stb

-a szakmában gyakorlatilag nem beszélhetünk a munkaerő vertikális áramlásáról, normálisról legalábbis semmiképpen. Horizontális van: akinek már van pár ezer órája, megtalálja a helyét

-de biztonságban senki sem érezheti magát, bárki bármikor utcára kerülhet – és ez azért nem egy mcdonald’s állás, elég rossz nap mint nap biztonytalanságban élni, miután saját zsebből fizetik a képzéseik sok milliós költségét, és szeretnék, hogy valamikor megtérüljön

-rendkívüli stressz

-rendkívüli felelősség

-cserében állandó ellenőrzés és felelősségrevonás mindenért

-rengeteg papírmunka

-kozmikus sugárzásnak fokozott kitétel – többszörös esély daganatos betegségekre

-egyáltalán nem „menő” a nőknél, ha vki pilóta – a nőknek biztonság, stabil családi háttér, betonbiztos egzisztencia, vaskos bankszámla kell és az, hogy az ember „ott legyen”, ha kell – no most ennek a fentiek tükrében ugyan melyik pilóta képes megfelelni? Huszonöt évesen??

-miután az ember lehúzott hosszú éveket ilyen hangulatban, ilyen körülmények között, még legyen kedve ehhez az egészhez? Egy idő után úgy van vele, hogy még ha meg is kapná az állást, amiért csorgatta a nyálát évek óta, amiért képes volt mindent feladni és (tíz-)milliókat leperkálni, olyan volna, mint áprilisban ünnepelni a karácsonyt, vagy 70 évesen megvenni az első sportkocsinkat. Megkésett, fanyar, keserű és nagyon sovány vigasz.

 (kéretik nem halálosan komolyan venni)

A németek precízek és impotensek, csúnya kövér disznók böhöm nagy kocsikban és a fél szexipart ők tartják el. Mondjuk a német nőkre elég ránézni, és megérti az ember, miért mennek évente hatszor "üzleti útra" Ázsiába (és Magyarországra) a német férfiak. Nem meglepő, a legkiválóbbak 60 éve kiszelektálták magukat a populációból.

A franciák koszosak és azt hiszik, hogy marha jók az ágyban. Arrogánsak, rátartiak, de piszok jó borokat és sajtokat készítenek. A francia külvárosokban sajátos nemzeti sport az autógyújtogatás és nem lehet szó nélkül hagyni, hogy beza több a koromfekete játékos a nemzeti válogatottjukban, mint fehér. 
 

Az oroszok melankólikusan agresszív, igénytelen alkoholisták, akik valahogy az erkölcsök terén nincsenek a toppon. Arrafelé minél nagyobb gazember valaki, annál valószínűbb, hogy megválasztja az istenadta nép magas beosztású vezetőnek - de ha mégsem, előbb-utóbb úgyis ott köt ki.
 

A cigányok haszonlesők, és hajlamosak belelovallni magukat a hisztérikus önsajnálatba, miközben szemrebbenés nélkül lopnak. Erőszakosak és végtelenül primitívek, nem tudnak és nem is akarnak egyetlen társadalomba sem beilleszkedni, de olyan abszurd, vízfejű, fordított társadalmakban, mint a magyar, nagyon jó táptalajra lelnek.
 

Az angolok csúnyák és szeretik az esőt, meg a jóféle sört.

Az írek vörösek, szeplősek, szeretik az esőt, a jóféle sört és nem szeretik az angolokat, mégis, bár van sajátjuk, az angolok nyelvén beszélnek. Praktikus.

Az olaszok császárok és hadvezérek leszármazottai, mégis sok esetben ők európa fehér (vagy legakábbis világosabb) bőrű cigányai, zajos, szabályokra nagy ívben szaró, igénytelen banda, akik szép, de megbízhatatlan autókkal száguldoznak. Pont olyanok, mint az autóik: látszólag stílusokak, de valójában felszínesek és csak a külsőségek számítanak nekik.

A szlovákok mind frusztrált, magyarozó bunkó gyökerek.

A románoknak, mint közismert, szőrös a talpuk és Daciával közlekednek, elég kulturálatlan módon, bár ahogy fogynak a fák a Kárpátok lejtőin, úgy gazdagodnak egyesek fertelmesen hirtelen arrafelé, s járnak hatalmas német cirkálókkal, ugyanolyan paraszt módon, mint pár éve a Daciájukkal.
 

A zsidók mindent önnön zsidóságuk felől közelítenek meg, saját felsőbbrendőségükbe vetett megingathatatlan hitük és persze a pénz mágikus imádata vezérli minden gondolatukat és tettüket. Másokkal szemben összetartóak, ezért irigységgel vegyes utálattal nézik őket az olyan népek, akik erre képtelenek (magyarok, ugye), de egymás szemét is kilopják sokszor ha a haszonról van szó. A zsidó viccek többségét állítólag zsidók találták ki.
 

Az arabok terroristák. Ezt mindenki tudja. Továbbá levakarhatatlanul vonzódnak a szőke nőkhöz. 

Az amerikaiak borzalmasan tudatlan, ostoba és undorítóan kövér, hangos népség. Mégis, egy iszonyúan hatékony, élhető, működőképes országot építettek maguknak, és valahogy mégis mindenki amerikai szeretne lenni.

És mi a helyzet kis hazánkkal? Mi lenne; a magyarok képmutatóak. Magukat találékonynak tartják, de valójában amit csinálnak, az gátlástalan ügyeskedés. A többség döglusta képzetlen proli, és ezen az sem változtat, ha amúgy elég rendesen összelopta magát és 20 miliós fekete autóval jár, de persze hamis rokkantkártyával parkol. Ennek igen komoly hagyományai vannak ebben az országban. Parkolni az sem tud nornálisan (nem hajlandó), aki amúgy fizet érte. Úgy általában mindenki drágább autóval igyekszik járni, mint amit valójában megengedhetne magának. Az értelmesebb kisebbség meg halálra dolgozza magát a büdös nagy semmiért, képtelen megvalósítani önmagát - a sikeres önmedezseléshez, karrierépítéshez, mint olyanhoz, nem ért és megveti . Úgy általában mindenki az érvényesülés egyetlen lehetséges módjaként a kapcsolatokon, szívességeken és vaskos borítékokon keresztüli utat ismeri, és amikor nagy nehezen benyomják egy munkahelyre valami alacsony beosztásba, nagyon tud csodálkozni, hogy a felette pöffeszkedő bunkónak nincs még talán érettségije sem. Akikre melldöngetve hivatkozik, mint nagy magyarra, a legritkább esetben írták magyarul naplójukat. A magyar adótörvények példátlanul borzalmasak, azt a proli úgy oldja meg, hogy csal, a lúzerek meg eltartják kb. az összes többi potyautast. Valahogy egyiküknek sem jut eszébe inkább a szabályokon változtatni. Szokás ezt a mutyizásba, bratyizásba belezüllött, kelkáposztaszagú, sárbantocsogó helyet a következmények nélküli országnak hívni, ahol a hitvány, nyegle, arrogáns, gazember, bűnöző, a társadalmon élősködő önjelölt elit bármit megtehet bármiféle felelősségrevonás nélkül. A magyar választópolgár memóriája világviszonylatban is kimagaslóan gyenge. A kurváramegmondaniafrankótmindenről-t nemzeti sportként űzik legtöbben, és mindig, mindenre van magyarázat, pontosabban kifogás - de hát ezen már tényleg senki sem lepődik meg ott, ahol a legmelldöngetőbb mélymagyar is szlovák rendszámú kocsival jár.. Lennének gyökerei a magyarságnak, de el van vágva tőlük. A Kádár-diktatúrában szocializálódott generáció(k) különösen. És ezek ugye mit adnak tovább a gyerekeiknek? A nagy büdös semmit, a kelkáposztaszagú, álszent mutyizás, csalás, hazudozás, elhallgatás, besúgás, félrenézés hagyományát? Az új generáció feladata lenne visszatalálni az útra.. de ez elég reménytelen, különösen, hogy 90%-uk vastagon leszarja az egészet és csak meggazdagodni akar, lehetőleg mások kárára, vagy valahogy túlélni, csendben, porig alázva. A legtöbb magyarnak az a beteges kényszerképzete van, hogy a magyarság a nyugathoz tartozik, mint olyanhoz.. nyugathoz! hahh! ugyanmár. járhatnak a magyar adócsaló gazemberek különb x6-osokkal, mint nyugati fajtársaik, de mentalitásban soha, soha nem lesz nyugati a magyar nép, nem kellene ezzel áltatnia magát senkinek. Gyökértelen, frusztrált, irigy, önsorvasztó és rettenetesen álszent népség ez, nincs tisztában értékeivel, hagyományaival és halvány fogalma sincs a legtöbb magyarnak arról, hogy mit akar a világban elérni, azon kívül, hogy mindenki kőgazdag és/vagy celeb létről álmodozik szánalmas nyomorában, és csak majmolják - jobb híján - a nyugatot, vagy azt a valamit, amit a korlátolt fejükkel annak gondolnak, de annak is csak az értéktelen, felszínes mocskát képesek importálni, de azt igen nagy hatásfokkal, miközben a fejekben marad a végtelen, provinciális sötétség. Akinek meg mindez nem tetszik, az ki van kiáltva deviáns holdkórosnak és vagy elmenekült már innen rég, vagy belefullad a híg fosba, ahova azok húzzák vissza, ha netán ki akarna kecmeregni belőle, akikkel egy nyelvet beszél.

Azon tűnödöm, mikor lesz végre normálisnak nevezhető légiforgalom a híres-neves, csodálatos, rendkívül magasan képzett és fantasztikusan tapasztalt, kicsit sem dilettáns, kicsit sem inkompetens és kicsit sem pénzsóvár, idegen nyelveket folyékonyan beszélő, nemzetközi porondon is szalon- és tárgyalóképes munkatársak által működtetett debreceni neeeeeeeeeeemzetközi repülőtéren?

Ha a szlovákok, románok, ukránok és nagyjából az egész fejlett és a fejlődőnek csúfolt világ sokkal kisebb, sokkal jelentéktelenebb, sokkal kevésbé tehetős emberek lakta városokban képes sikeresen üzemeltetni repülőtereket, akkor ez az állítólagos sikereit amúgy minden téren melldöngetve harsogó Debrecennek miért nem sikerül? Talán mert nem ez a célja a városvezetésnek a repülőtérrel? Hát akkor mi?

Áh, inkább nem is akarom tudni. Indulok Temesvárra, onnan megy a gépem Barcelonába. (megjegyzem, az egész út oda-vissza, tokkal-vonóval kevesebbe kerül, mint amennyit a debrecen airport egyetlen leszállásért számláz egy utasnak..)

Kipróbáltam a Google fantasztikus fordító képességeit, a teszt szöveg az előző poszt volt. Az eredmény siralmasan szórakoztató. Vagy szórakoztatóan siralmas.

Az eredeti szöveg:

Felfordul a gyomrom attól, amikor valaki látványos seggnyalásba kezd valakinél, akitől vár valamit, miközben látványosan leszar mindenki mást.. ebben a szaros országban minden egy beteges, velejéig korrupt, mocskos, gennyes kapcsolati hálózat farkastörvényei szerint történik, és az égvilágon senki és semmi nem védi az egyének érdekeit. Mindenki teper, másokat a szarba taposva, senkiházi elvtelen mitugrászok pöffeszkednek a bálvány-létrájuk minden tetves fokán, ebben a szarbazüllött seggnyalodában. Az egész korrupt kapcsolati háló legnagyobb aljassága talán az, hogy képes palástolni a seggnyaló törtetők végtelen hozzá nem értését. No meg az, hogy képes elhitetni a sok nyomorulttal, hogy ha kitartóan törtetnek, talán egy szép napon majd ők szarhatnak mások fejére. A legaljasabb, legelvtelenebb, legdilettánsabb mocskok egy kis részének sikerül is. Engedje meg nekem a világ, hogy mindehhez én ne tapsikoljak örömömben.

Angol verzió:

Turn one's stomach from when you start something else spectacular rimming whom expect something spectacular shit while everyone else .. all this fucking country is a sick, corrupt to the core, dirty, crappy farkastörvényei according to the network connection, and nobody and nothing to protect the interests of individuals. Everyone Teperi, lawyer, and others taposva shit, nobody unprincipled snipper-snapper in puff-ladder all the lousy eye idols, this szarbazüllött seggnyalodában. Corrupt the entire network connection is perhaps the greatest infamy that can conceal the seggnyaló Entourage endless incompetence. No it is miserable to be able to convince many that if you consistently pushers, maybe one day they will head szarhatnak others. The meanest, legelvtelenebb, legdilettánsabb dirtballs a small part of its successes. Let me in the world, that all this was not tapsikoljak joy.

És a német:

Schalten Sie den Bauch aus, wenn Sie etwas anderes erwarten, die spektakuläre Rimming etwas Spektakuläres shit, während alle anderen .. all this fucking Land ist krank, bis ins Mark korrupt, schmutzig, crappy farkastörvényei je nach Netzwerk-Verbindung, und niemand und nichts, um die Interessen des Einzelnen zu schützen. Jeder Teperi, Rechtsanwalt, und andere taposva shit, niemand prinzipienlosen snipper-Schnapper im Blätterteig-Leiter alle lausig Auge Idole, diese szarbazüllött seggnyalodában. Corrupt das gesamte Netzwerk-Verbindung ist vielleicht die größte Schande, dass die seggnyaló Entourage endlosen Inkompetenz verbergen kann. Nein, es ist unglücklich in der Lage sein, viele davon überzeugen, dass, wenn Sie konsequent Drücker, vielleicht eines Tages werden sie szarhatnak anderen Kopf. Der geringste, legelvtelenebb, legdilettánsabb dirtballs einen kleinen Teil seiner Erfolge. Lassen Sie mich in der Welt, dass all dies nicht tapsikoljak Freude war.

(Érdekes észrevétel: a magyart előbb angolra fordítja le a google és abból gyárt németet.)

Felfordul a gyomrom attól, amikor valaki látványos seggnyalásba kezd valakinél, akitől vár valamit, miközben látványosan leszar mindenki mást.. ebben a szaros országban minden egy beteges, velejéig korrupt, mocskos, gennyes kapcsolati hálózat farkastörvényei szerint történik, és az égvilágon senki és semmi nem védi az egyének érdekeit. Mindenki teper, másokat a szarba taposva, senkiházi elvtelen mitugrászok pöffeszkednek a bálvány-létrájuk minden tetves fokán, ebben a szarbazüllött seggnyalodában. Az egész korrupt kapcsolati háló legnagyobb aljassága talán az, hogy képes palástolni a seggnyaló törtetők végtelen hozzá nem értését. No meg az, hogy képes elhitetni a sok nyomorulttal, hogy ha kitartóan törtetnek, talán egy szép napon majd ők szarhatnak mások fejére. A legaljasabb, legelvtelenebb, legdilettánsabb mocskok egy kis részének sikerül is. Engedje meg nekem a világ, hogy mindehhez én ne tapsikoljak örömömben.

-kevesebbet enni

            -RITMUS és TARTALOM!

-reggeli: gyümölcs - 8 körül (nem túl kalóriadús, pl. banán nem jó, inkább citrus)

            -ebéd: könnyű, sok zöldség, saláta, rost, husi, stb, szénhidrátos köret nélkül, leves –       

                          12-13 között

            -vacsi: kb. mint az ebéd, 18 óra előtt!

            -a három étkezés között SEMMIT

            -étkezések előtt egy nagy pohár víz jót tesz

            -KIZÁRT: -kenyért, krumpli, tészta, pizza, sajt, zsíros, cukros szarok

                               -semmi cukrozott ital, üdítő! Tea sem! Kávé is cukor nélkül!

            -Mértékkel: fekete csoki         

-mozogni

           RENDSZERESEN és KÖVETKEZETESEN! 

        àkardió

            -naponta minimum 1, de inkább 2 óra aktív, gyors gyaloglás

         -és:

            -50 fekvőtámasz, 50 felülés, 50 gugolás, csak mert miért ne

és ennyi!

Garantált eredmény egy hónapon belül

A mindenféle divatos diéták semmit sem érnek mozgás nélkül, és azzal együtt is csak feleslegesen bonyolítják az életet. Egyszerűen kevesebbet kell enni és tartózkodni kell az olyan ételektől, amelyek köztudottan hizlalnak, ezeket mindenki nagyon jól ismeri. Ezeken kívül is egy egész univerzumnyi lehetőség van és szinte bármit lehet enni, csak mértékkel és megfelelő ritmusban.

Aki nem mozog, semmit sem ér el, csak kínozza magát és éhezik. Éhezni nem szabad! Fogyókúrázni, mint olyat, sem szabad – aki nem eszik, természetesen veszíteni fog a tömegéből, de csak annyit ér el vele, hogy a többszörösét hízza vissza idővel. Marhaság. Enni kell, csak több ésszel és mozogni. Aki nem eszik de ugyanúgy döglik egész nap, mindenhova kocsival megy, már ha megy bárhová is, lelassul az anyagcseréje és csak legyengíti magát, és ha a lecsökkent tápanyagigénye alá akar menni – hogy fogyjon – gyakorlatilag éhenhal. (és még akkor sem fogy le)

Teljesen felesleges a tv-ben hirdetett marhaságokat megvenni drága pénzért. Egy kényelmes sétálócipőn kívül semmi másra nincs szükség. Persze egy pár súlyzó rendszeres és szakszerű használata sem fog megártani.

A felüléseket nem kell erőltetni, csak a gerincet rongálod vele, és akármekkora hasizmokat növesztesz, a több centis zsírréteg el fogja takarni és végső soron csak még nagyobb hasad lesz. Azért azt a napi ötven felülést érdemes megcsinálni, megfelelő technikával, de önmagában ettől ne várj csodát. (háton fekve, láb felhúzva, a vállak közelítenek a plafon felé)

Nem létezik helyi, célzott zsíreltüntetés. Nyomkodhatod, melegítheted, edzheted a hasad, segged, nem fog eltűnni a zsír. Kardio típusú mozgás által lehet csak a test tejes zsírállományát csökkenteni – és majd a tested eldönti, hogy honnan, milyen arányban és mértékben.

Annak, aki lehúzott több, mint két évtizedet a közoktatásban, az új év sokkal inkább szeptember elején kezdődik, mintsem januárban. Így számomra is hagyományosan ez az időszak az új kezdetről, tiszta lappal indulásról szól. (még ha nem is kezdtem minden szeptembert új iskolában)

Ennek a nyárnak az egyik nagy tanulsága az volt, hogy számos embert körülöttem, minden tettüket és gondolatukat, és különösképpen a hozzám való viszonyukat az a bizonyos jól ismert sárga irigység motiválja. Minden frusztrációjuk, komplexusuk és gyűlöletük mögött valójában a nyers irigység van, semmi más.

Hát egyet megigérhetek: igyekszem a jövőben még sokkal több okot adni rá, és még sokkal kevesebbet foglalkozni az ilyen hitvány alakokkal. Magyarországon ez sajnos népbetegség, számolok ezzel, de inkább elviselem ellenségeim szánalmas és alaptalan gyűlöletét, vagy e társadalom végtelen kirekesztését, mintsem úgynevezett barátaim irigységét. Egyúttal igyekszem még jobban megbecsülni azt a néhány embert, akit tényleg barátomnak nevezhetek. Továbbá nem fogok meglepődni azon, hogy amint elkezdek nem tudomást venni irigyeimről, derűsebb és boldogabb leszek. Ezt a pozitív energiát pedig a céljaim megvalósítására és az arra méltókkal való kapcsolataim ápolására tudom fordítani. Kezdetnek nem rossz, talán.

Az egész már csak azért is nevetséges, mert oké, előrébb tartok a nagy menetelésben a pilótává válásban, mint azok (a felvételük idején), akiket 5-6 éve relatíve simán felvettek olyan jó nevű légitársaságokhoz is, mint pl. Malév, de ezer és egy okból én még nem kerültem sorra, és ez teljesen kikészít; haszontalan, semmirekellő, felesleges senkinek érzem magam, és épp ezért nem is gondoltam volna, hogy bárki is irigykedne az általam rendkívül kilátástalannak, nyomorúságosnak tartott életemre. Aztán kiderül, hogy mégis. Fura. Mondtam már, hogy ez egy nagyon fura társadalom? Az ember egyszerűen nem lehet elég nyomorult ahhoz, hogy ne legyenek irigyei. Ez aztán a tanulság. Na jó, gyerünk, lássunk neki még egy körnek, még a végén lemaradok. A mókuskerékben. Ott márpedig egyedül szokás futni, tessék észrevenni.

Az miért szélsőséges, ha úgy gondolom, hogy:

-alapvetően el lett rontva a rendszerváltás? Hogy nem azok lettek a nyertesei, akik igazán megérdemelték volna, hanem az elnyomó diktatúra vezetői, kiszolgálói és haszonélvezői mentették át a hatalmukat és a vagyonukat, majd döntötték romokba az egész országot a dilettantizmusukkal és elvtelenségükkel?

-egy nemzetállamok közötti versengésre épülő közösségben a saját hazánk érdekeit kell képviselni és előnyben részesíteni? Hogy a külső irányból támadó elvtelen, kizsákmányoló globalista gyarmatosítás ellen fel kell lépni, és azok ellen is, akiknek lehet, hogy magyar útlevelük (is) van, de ezen idegen érdekeket szolgálják?

-bizonyos problémák megoldásához a gyökerekhez kell visszamenni, és ez képtelenség a mai értelemben vett idegen érdekeknek elkötelezett, mocskos múltjukat takargató, hiteltelen, dilettáns és inkompetens emberek „politikailag korrekt” retorikájával? Hogy ezen problémák megoldása ott kezdődne, hogy végre nevén nevezzük őket?

-igenis felelősségre kell vonni azokat, akik évtizedekkel hátráltatták emberek millióinak boldogulását? Akik elárulták mindazt, amire felesküdtek? Akik loptak, csaltak és hazudtak ahelyett, hogy a munkájukat végezték volna? Akik miatt itt tartunk, a béka segge alatt, reménytelenül és kilátástalanul, mély erkölcsi és társadalmi válságban?

-a mai önjelölt, pökhendi elit valójában nem ért ahhoz, amit csinál. Ez a mai társadalom legsötétebb nyílt titka: a legtöbb ember nem képessége és tudása miatt került pozícióba, hanem kapcsolatok, elkötelezettségek, zsarolások, szívességek által, és nemcsak dilettáns, de ideje és energiája jelentős részét arra fordítja, hogy pótcselekvésekkel tudatlanságát palástolja.

Mindez politikai oldaltól függetlenül igaz; természetesen meghatározó a volt (?) diktatúrában szerzett kapcsolati tőke kamatoztatása ilyen módon, de ugyanez tapasztalható Debrecenben is, ahol a szájkaratézó narancshuszárok csinálják pontosan ugyanezt.

Mindez szerintem nem szélsőséges. Talán radikális. Radikális kérdések és radikális válaszok mélységesen elkúrt gazdasági, társadalmi, morális folyamatokra, amelyek már olyan mély sebeket ütöttek, amelyeket képtelenség felszínen kapargatással, tudatlanságból eredő gyáva elfedéssel, borogatással kezelni. Erről ugatok évek óta itt és máshol is, és jó látni, hogy nem vagyok egyedül.

Nem vagyok én se jobb-, se baloldali, se konzervatív, se liberális, nem is értem hogyan képesek a mai napig ezzel a ma már alig értelmezhető, több évtizede meghaladott felosztás szerint meghatározni magukat és másokat emberek. Itt van például a liberalizmus: elmondhatjuk, hogy győzött, visszavonhatatlanul beépültek a liberális eszmék az európai közgondolkodásba, természetesen én magam is vallom szinte mindet. Épp ezért tartom döbbenetesen hazug, alávaló szerveződésnek az SZDSZ-t. Nem létező ellenségekkel riogatnak, orbánviktorfóbiás dührohamaikban lefasisztáznak tisztességes embereket, lényegében bárkit, aki máshogy gondolkodik, mint ez a végletesen szélsőséges, szűk kis klikk. Meggyőződésem, hogy ők ártottak legtöbbet a cigányoknak is hamis, álszent retorikájukkal, másokra mutogatásukkal, elhallgatásukkal. Haragszom rájuk, mert miattuk vállalhatatlan ma Magyarországon a liberalizmus. És mert mocskosul elárulták a rendszerváltást, amikor tizenöt éve lepaktáltak a gyilkosokkal. Remélem nem kell magyaráznom, hogy miért nem jöhet szóba az MSZP, a gyilkos diktatúrát megtestesítő szervezet jogutódja, amely soha nem határolódott el, nem kért bocsánatot és nem vállalt felelősséget bűneiért. Amely baloldalinak hazudja magát, de egy-az-egyben a külföldi nagytőke kiszolgálója, a bűnözőket bújtató elkúrós banda, amely dilettantizmusával talán csak erkölcstelensége veszi fel a versenyt. Az MSZP-ről csak rosszat tudok mondani. Egy diktatúrából itt maradt, rothadó kapcsolati hálózat, egy tetves maffia, idegen érdekek kiszolgálója, elvtelen bűnöző horda.

De nem kell nekem ez a teljesen elkurvult Fidesz sem. Persze, különbek, mint a szocik, de nem annyival, hogy bizalmat szavazzak nekik. Arrogánsak, kirekesztők, és ugyanolyan inkompetensek. Persze, hogy jobbak, mint a szocik, de a nullánál kicsit több az még nekem nem teljesítmény. A Fidesz végtelen ostobasága miatt bukta el a jobboldal a 2002-es és a 2006-os választásokat is. Leállították ellenzékből az egészségügy átalakítását, hurrá, minden maradt ugyanolyan béka segge alatti szinten, mint az elmúlt két évtizedben, sőt még rosszabb lett. Nem mutattak alternatívát, valójában lövésük sincs, hogy mit kellene tenni. A Fidesz négy éve alatt az egészségügyben semmi jó nem történt. A cigánykérdésről egyszerűen nem hajlandóak beszélni sem. Egyedül a baloldalra mutogatáshoz értenek; bármit kérdeztem eddig fideszes politikusoktól, mindenre annyi volt a válasz, hogy a baloldal tehet róla.. már ha egyáltalán válaszoltak, mert még az a szemét Gyurcsány is nagyobb hajlandóságot mutatott válaszokat adni. Beszél a levegőbe most is Orbán önelégülten mindenről, több százezer munkahely létrehozásáról.. nevetséges. A valóságban semmit sem lehet várni tőlük sem. Több, mint gyanús, hogy az egyetlen változás a pártvezetésben annyiban merül ki náluk, hogy az itthon végképp megbukott, leszerepelt embereit kiküldik az EU-ba. A Fidesz túl nagy szervezet, amely túl sok irányban van elköteleződve és ugyanúgy részese volt a rendszerváltás sötét alkujainak, ugyanúgy bűnben fogant és ugyanúgy álszent megélhetési politikusokkal és mindenféle haszonleső karrierista pártemberkével van tele. Ugyanúgy kontraszelektál, és úgy gondolja, nemcsak joga, hanem kötelessége a maga embereit ültetni minden pozícióba, mintegy elégtételeként az elmúlt 60 évnek.. ez részben természetes és én magam is álszent lennék, ha azt mondanám, hogy nem ezt csinálnám.. de mivel engem kihagynak a buliból, bocs, de nem tudok a szavazatommal asszisztálni hozzá. Nem az én kis egyszemélyes önzésemről van szó, hanem arról, hogy hozzám hasonlóak százezrei, milliói érzik úgy, hogy ennyi áldozatvállalás után még mindig kihagyják őket a buliból. Csak egy példa: azért az mégiscsak vérlázító, hogy 20 évet és sok sok milliót a tanulmányaimra költve, folyékony angol nyelvtudással, nem vesznek fel szó szerint még utcát seperni sem, miközben ez a csodálatos Fidesz milliós fizetésekért „kimenti” Brüsszelbe a bukott embereit (természetesen ugyanezt fennhangon számonkérik a másik oldaltól..), akik makogni is alig tudnak idegen nyelven – nos én ezt képtelen vagyok a szavazatommal támogatni.

Az áruló MDF a Bokros és Habsburg nevekkel a zászlajára pingálva számomra egy vicc. Egy nagyon rossz, ízléstelen vicc. (mint Az arisztokraták – majd egyszer elmesélem itt is talán, ha valaki nem ismerné)

Maradt a Jobbik, vagy az a lehetőség, hogy egy nagy faszt rajzolok a szavazócédulára. Rajzoljanak faszt durcás kisiskolások, én már ahhoz öreg vagyok. A Jobbik meg azt mondja, amit hallani szeretnék. Ennek persze igyekszem nem bedőlni, de szeretném hinni, hogy komolyan gondolják. Szeretném látni, hogy Krisztina ráborítja az asztalt mindazokra, akik az én jólétem ellen dolgoznak abban a nagy épületben. Szeretném hallani, hogy végre elkezdenek beszélni nyíltan bizonyos dolgokról, és elkezdenek végre konstruktívan megoldásokat keresni. Bizalmatlan vagyok én már mindenkivel, ebben az egész demokráciának csúfolt sötét játékban nem nagyon hiszek már, de egy kicsit azért még szeretném, ha végre valaki engem képviselne ebben a mocskos világban. Fogalmam sincs, hogy tényleg számíthatok-e a Jobbikra, de egy esélyt adok nekik, jobb híján. Mert dolgoznék én a magam boldogulásáért, ha hagynák. Nem kell nekem állam bácsi gondoskodása, csak ne akadályozzon szánt szándékkal. Nem kell nekem semmi tőle, de ne lopjon tőlem. Teremtse meg a drágalátos állam az emberek boldogulásának a lehetőségét, aztán az emberek majd boldogulnak. Ne támogasson olyanokat, akik engem fenyegetnek. És legfőképpen, ne vegye el a hitemet abban, hogy itt még valaha lehet bármi jobb. Szeretném látni, hogy végre egyszer valaki elvégzi a feladatát. véghezviszi azt, amivel megbízták. Már nem hiszek abban, hogy erre a régi társaságból bárki képes lenne.

Ha már demokráciát játszunk, megpróbálom komolyan venni, rajtam ne múljon. Elmentem szavazni, és a Jobbikra szavaztam. Dobtam egy követ ebbe a poshadt mocsárba, amibe lassan mindannyian belefulladunk, amelyből, ha valaki minden erejét összeszedve megpróbálna kikecmeregni, garantáltan visszahúzzák beledögleni. Belevágtam a közepébe egy jó nagy követ, mert talán ez kell ahhoz, hogy elkezdődjön a tisztulás. Vagy én menekülök el ebből az országból az éhhalál és a szellemi nyomor elől, vagy azok, akik akadályoznak a boldogulásban. Csakhogy nekem csak ez az egy útlevelem van. Menjen az, akinek van kettő. Vagy rendben van, maradjunk, de akkor változtatunk a játékszabályokon - és hosszú idő óta először megpróbálhatnánk azokat be is tartani. Kivételek nélkül.

Megosztanám négy kedvenc oldalalmat nyájas olvasóimmal:

http://www.tbitw.com/ 

http://luckyninja.com/flash/gaybar.swf 

http://www.badgerbadgerbadger.com/

http://dreamworld.hu

jó nagy hangerőn élvezhetők igazán :)))

Elmeállapotom épségének biztos tudatában kijelentem (azt is számításba véve, hogy biztosnak lenni valamiben az őrület egyik biztos jele), hogy:

-ha az általam ezen a héten hallgatott zenék több, mint 2%-a megvásárolható az ország második legnagyobb városának lemezboltjaiban, egy adott napon, és/vagy

-ha a teljes, mintegy 300 GB-nyi zenegyűjteményem legalább 5%-a megvásárolható egy adott napon a Dunától keletre található összes lemezboltban, egy adott napon, és/vagy

-ha a kb. 1500-2000 darabos filmgyűjteményem legalább 40%-a megvásárolható DVD-n az ország második legnagyobb városában egy adott napon (azért 40%, mert sok kommersz vacak filmet is letöltöttem az évek során, meg olyat, amelyet ugyan még akkor nem adtak ki, de azóta igen.. elismerem, hogy a filmek terén jobb a helyzet, sok filmet meg lehet vásárolni egész jó áron, de mindezzel együtt is tény, hogy szerény gyűjteményem több száz darabját soha a büdös életben nem fogom meglátni egyetlen bolt polcán sem a Dunától keletre),

-kiállok a Nagytemplom elé, és egy bazi nagy mágnessel ott a helyszínen törlöm az összes merevlemezem minden utolsó bűnben fogant bitjét, bájtját, nulláját és egyesét,

-egy hétig az aktuális magyar slágereket fogom hallgatni valamelyik ordenáré prolirádióban (tök mindegy melyikben, ugyanazt a szemetet adja az összes), és, bár ebbe bizonyosan beledöglenék, ha még ezt is túlélem,

-ingyen takarítom az Artisjus irodáját egy hónapig (persze azért kéretik nem reklamálni, ha a Dzsoss és jutta meg a győzike aranylemezeket kidobom a picsába a falról, mert hát az szemét, ugye)

megjegyzás: legjobb tudomásom szerint ma Magyarországon NEM törvénybe ütköző filmeket és zenéket letölteni, legalábbis úgy nem, ahogy én csinálom. Nem osztok meg tartalmakat, nem írok ki filmeket dvd-re ismerősöknek, és soha, semmilyen körülmények között nem kérnék ilyesmiért pénzt. Jogilag ahogy én összegyűjtottem, pont annak felel meg, mintha a tévéből rögzítettem volna. Nem bíztatok senkit arra, hogy ne a boltban vegyen filmet, zenét. Én ha csak tehetem, eredeti terméket vásárolok, de ez nem mindig jön össze. Az ízlésemnek és igényemnek megfelelő minőségű filmek és zenék kínálata finoman szólva is gyászos ebben az országban, különösen vidéken. Pontosan erről szól ez a poszt. NEM a letöltés jogi megítélését kívántam elemezgetni, hanem fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy az ország kulturális infrastuktúrájsa azon bizonyos béka segge alatt van. Jó lenne ezen változtatni valamiképpen.

Sosem kívántam holmi meg nem értett zseni szerepében tetszelegni, ahogy sikertelennek sem vallottam magam. (nem nagyon szoktam ezt a kifejezést használni) Bár az tény, hogy nem tekintem semmilyen értelemben példának a ma Magyarországon sikeresnek tartott embereket. A naaaagy sikerhez és boldogsághoz (hahh) vezető út közben egyszerűen feltettem magamnak a nagy kérdést, miszerint mit csinálnék akkor, ha semmit sem kellene csinálnom, és azt választottam. Időközben egyre magasabbra emelkedett a feltétele annak, hogy egyáltalán belépjek ebbe a kis klubba, és való igaz, hogy néha úgy érzem, mintha egy egyre távolodó vonat után futnék, botladozva a talpfák között. A nagy kitérőkön már azt hiszem túl vagyok. És most már sokkal többet akarok.

Hogy eltévedt ember lennék? A társadalom részéről tény, hogy nulla visszajelzést kapok létezésem értékét illetően, de egy ilyen eltévedt társadalom züllött értékrendje nem is érdekelt sohasem. (Ennek felismeréséből nem következik automatikusan az, hogy magamat különbnek tartanám. Csak másnak.) És persze, hogy pocsék azt látni, hogy egykori csoporttársaim, barátaim már mind dr-rel meg Dr-rel a nevük előtt parádéznak a sikerben :).. (egy frászt parádéznak amúgy, ugyanúgy küzdenek a mindennapi túlélésért, mint bárki más és legkevésbé sem boldogok, vagy ha mégis, nem emiatt)

Egyáltalán nem megyek én mindennel és mindenkivel szemben, sőt, de nem egyszerű ebben a volt diktatúra beidegződéseivel vergődő vadkapitalista rendszerben olyanokkal versenyezni, akik nem tartják be (az amúgy sok esetben ostobán rosszindulatú) szabályokat. Csakhogy pünkösdi királyság ez, szépen magától szét fog hullani, amikor már tényleg minden pozícióba alkalmatlanokat ültettek haveri alapon, és senki nem fog érteni ahhoz, ami a dolga lenne. Semmi túlzás nincs abban szerintem, hogy ma dilettáns, inkompetens ügyeskedők irányítanak majdnem mindent. (tiszteletem a kivételeknek, azért vannak, nagyra is tartom őket) Szélsőséges lenne azt mondani, hogy ez így nincs rendjén? Szélsőséges úgy látni, hogy ez az egész máris elkezdett szétesni? Szélsőséges azt mondani, hogy ezen változtatni kell, nem pedig megerőszakolva magamat, elvtelenül belekényszeríteni magam? Ugyan hova vezetne az? Meg nem értett zseni, egy maverick lennék, mert én ebben így nem kívánok részt venni? hm.. a fene tudja. Lehet. Csakhogy a világot nem a konformisták vitték előre. Sosem. Teljesen más kérdés, hogy most nem sok eszközöm van a változtatáshoz, de abban biztos vagyok, hogy nem vagyok egyedül. A kimondott és ki nem mondott szavakban rejlő erőt meg egy nőtől már megtanultam. De azt is, hogy fel kell ismerni a pillanatot, amikor mindegy, mit mondunk. 

Az, hogy a repülés a választott hivatásom, egy dolog. Nagyon komoly kompromisszumokra voltam eddig is képes ezért, és ezután is mindent megteszek a "sikerért", de megalkuvásra nem vagyok hajlandó; szeretnék közben ember maradni. Mondtak már ilyen páran, tudom, és néhányuknak sikerült is.. az ő gondolataik futnak programként bennem. Repülőgépet vezetni nagyszerű, embert próbáló dolog, és persze, szeretnék nagyon is helyt állni, a magam kis szintjén egész jól csinálom és szeretném a legmagasabb szinteken is. Nem érdekelnek a kiskapuk, nem létkérdés (még ha az is, akkor sem ismerem el :) ), hogy ezt csináljam, eleve azért kezdtem el, hogy kipróbáljam magam, hogy én a magam erejéből elérjek valamit, hogy reggel a tükörbe tudjak nézni. Segítséget persze lehet és kell is tudni kérni és el is kell tudni fogadni, de ne csak azért legyek az, ami, mert valakinek a valakije vagyok, akkor az egész semmit sem ér és na akkor lenne aztán tényleg hiábavaló az egész létezésem; teljesen függetlenül attól, hogy mennyire csinálom jól és hány nulla van a bankszámlám kivonatán. Nyugtáztam, hogy ez ma ebben a társadalomban így megy, de nehogy már én érezzem emiatt rosszul magam. Derűs nyugalommal várok és bízom abban, hogy a legsötétebb éjszaka után jön a legfényesebb hajnal.
 

Bejelölt iwiwen egy régi ismerős, akire szinte egyáltalán nem emlékszem, csak egymás neveit ismertük mintegy húsz éve hallomásból, de személyes kapcsolatban biztosan nem voltunk. Nézegetem, mégis ki lehet; csupa egzotikus helyen készült fotó, menő esküvői képek, a szokásos kirakat. Adatlapján látom, hogy síelget, vitorlázgat, golfozgat szabadidejében a lelkem, és mindezt az adófizetők pénzéből, amelyből ezek szerint jó sokat hazavisz a miniszterelnöki hivatalban lévő munkahelyéről. Persze ilyesmivel nálam nem lehet már levágni a biztosítékot, nem ez a gondom. A "nem ismerem"-re kattintottam és közöltem vele, hogy nézze el nekem, de nem kívánom ismerőseim között látni. Fura lenne, no. A kapcsolatépítés hasznos dolog, de nem minden áron. Kicsit eltűnődtem azon, hogy, tényeg, miért is vonyítok egy ilyen ismeretség ellen úgy, mint négy éves koromban, amikor bele akartak egyszer ültetni egy trabantba. Mert vonyítottam, prüszköltem, hogy márpedig én nem, csakazértsem, nem ülök bele egy trabantba, na azt már nem, az lehetetlen, mindennek van határa. Pedig mit tudhattam én akkor még a siralmas biztonsági statisztikáiról, a nem létező ütközésvédelméről, stb.. egyszerűen ciki volt. És még különösebben sznob sem voltam. Zsigereimben vagyok összeegyeztethetlen bizonyos dolgokkal.

Nem feltételezem természetesen, hogy minden kormányzati hivatalban dolgozó sátáni összesküvésben venne részt és szánt szándékkal akarná tönkretenni az országot, az itt élő tisztességes emberek életét, de a végeredmény mégis ezt sejteti, vagy még ennél is rosszabbat: valamiféle nyúlós, ragadós, szörcsögős, kellemetlenül meleg őskáoszt. Van, aki ebben otthon érzi magát, de én beleborzadok. Bent, mélyen fordul fel bennem valami ettől. 

Ne mondja már ez a kedves majdnem-ismerősom, hogy annyira nagyszerű munkát végeznek ők ott, amire olyan baromi büszkék lehetnek, és amiért én baromi büszke lehetnék arra, hogy vannak ismerőseim ilyen baromi menő helyeken.. mert én nem így gondolom, nagyon nem vagyok rájuk büszke és igenis, becsületes és tisztességes emberként elhatárolódom tőlük, függetlenül attól, hogy mekkora a tényleges szerepük, mert ez engem nem érdekel, csak az, amit látok, érzek a bőrömön. Sajnos erkölcstelenséget, dilettantizmust, korrupciót, aljas szemétséget, bűnözést, arroganciát, kivagyiságot, hazugságot, árulást, elnyomást, szánalmas vergődést, vagdalkozást és végtelen kilátástalanságot látok. És gyakran szégyellnem kell az útlevelemet. És emiatt egyre jobban be vagyok rágva. És végletesen elegem van abból, hogy:

-egy belvárosi lakás árába kerültek tanulmányaim, mégis, esélyem sincs munkát kapni a szakmámban (megmondták a szemembe), mert minden hely tíz évre előre le van osztva kádereknek, unokaöcsikéknek
-külfödön sem kapok munkát azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a magyar papírjaim semmit sem érnek, hála a szakmámat irányíró idióta korrupt szemétládáknak, akik még egy értelmes angol mondatot sem képesek kinyögni (mélységes nagyrabecsülésem a kivételeknek)
-időnként erre-arra kitekintve Európában pontosan és világosan látom, hogy nemcsak nyugatabbra, de már keletebbre is fényévekkel előttünk járnak
-a jelenleg regnáló szélsőségesen liberális politika zsákutcába vezette az országot, mély morális válságba züllesztette, elsőkből utolsók lettünk még a hozzánk hasonlóak között is
-az egész országot, benne a szakmámat, erkölcstelen, dilettáns, inkompetens idióták irányítják fasiszta módszerekkel, a kormányfővel az élen

No meg abból is, hogy:

-a KGB írja a hazám történelmét a mai napig
-az úgynevezett rendszerváltás egy mocskos hazugság volt, egy orosz forgatókönyv szerint végrehajtott szajré-átmentés, hogy ugyanazon utolsó gazemberek kezében van minden most is, mint azelőtt, csak arra jöttek rá, hogy már az olyanokat, mint én, már nem kell Recskre vinni, mert teljesen mindegy, mit ugatok, ők generációkra bebiztosították maguknak a hatalmat és a vagyont, és teljsen mindegy, hogy én ki vagyok és mit akarok
-a tisztességes, becsületes emberek képtelenek ötről a hatra lépni, vagy kénytelenek olyan árat fizetni érte, olyan megalkuvásokba belemenni, amely bőven túl van az ép ésszel elfogadható kompromisszumokon
-a törvények a bűnözőket védik
-nem lehet nevén nevezni a dolgokat
-ebben az országban semmiért nem vállal senki felelősséget

Márpedig valakit, valakiket igenis, a kurvaszentségit neki, felelősség terhel mindezért!

Szóval ne haragudjon a kedves egyszervolt-holnemvolt ismerősöm, és mindenki, aki hasonló módon ismerősként gondolna szerény személyemre, én nem firtatom, hogy  mindebben milyen szerepetek van, ezt csak ti tudhatjátok, ha mélyen magatokba néztek, már ha erre képesek vagytok. Számomra nyilvánvaló, hogy képesek vagytok azonosulni a gazemberekkel, közösséget vállaltok velük, hogy nagyon is közülük valók vagytok.. vagy szánalmas módon csak szeretnétek lenni.. (ahogy egyszeri politológus ismerősöm mondotta volt: "remélem az öregek nem lopják teljesen szét az országot.. hagynak nekem is") Én meg, mit mondhatnék, próbálva tisztességes emberként túlélni ezt a sötét időszakot, egyszerűen, minden álszentséget, képmutatást mellőzni igyekezve, nem tudok azonosulni veletek. Lelkiismereti okokból nem szeretnék olyan ismerőst még virtuálisan sem, akinek a legcsekélyebb szerepe is van a fenti dolgokban, mert én mindettől a leghatározottabban elhatárolom magam. Teccikérteni? Zsigerből.
 

A szépségről

Talán már írtam, hogy az orvosi egyetemen találkoztam a legértelmesebb, de messze a legbutább emberekkel is (értsd: a hely általam kissé idealizálva feltételezett szellemi színvonalához képest) életem során; az, hogy valaki orvostanhallgató, semmit sem garantál. Nyilván nem retardált, persze, de attól még lehet nagyon, nagyon buta.  A seggeléshez nem kell egy cseppnyi ész sem, ugyebár. (félreértés ne essék: fényévekkel nagyobb szellemi teljesítménynek tartom az orvosi egyetem elvégzését (akárhány év alatt), mint azt, amit én csinálok azóta, hogy otthagytam a hülye fejemmel – de nem minden fenntartás nélkül)

Tucatszámra ismerek olyan szőke (és barna) picsát, akit apuci anyuci benyomott az orvosira, szó szerint megvették neki a nehezebb vizsgákat, de a medika nem biztos, hogy kettőig el tud elszámolni. (hehh, a matek pontok nem számítottak a felvételin - az én időmben legalábbis)

Számomra a szépség, a valódi, természetes szépség az intelligenciából is fakad. A valódi, természetes, szikrázó értelemből és tehetségből.

Úgy találom,  akinek 110%-os a génkészlete, tényleg nagyszerű, pompás a testfelépítése, egészséges, stb.. az általában okos is. (És még mindig nem a bemagolt és pár óráig nem elfelejtett képletek száma az ész mértékegysége)

A ránézésre is sík hülye, ostoba szőke picsák, akik a címlapokon is vigyorognak, számomra sohasem voltak az igazi szépségek közé sorolva. Ezek buta, proli ribancok, akik atavisztikus szexuális vágyat ébresztenek nyers, közönséges stílusukkal a legtöbb férfiben, és ennyi. Ez még nagyon messze van az igazi szépségtől.

Amúgy hát igen, a szép lányok nem mindig vannak motiválva, hogy tanuljanak - ha úgy nőnek fel, hogy mindenki el van tőlük ájulva és mindent megkapnak és mindig akad egy férfi, aki megcsinálja nekik, ami valójában az ő dolguk lenne.. aztán húsz éves korukban férjhez mennek, gyereket szülnek..  és soha nem tanulnak meg kettőig elszámolni, mert hát nincs rá szükségük, sosem volt. Persze rengeteg buta férfi van hatalmas igényekkel. És pár értelmes férfi is akad egészen csekély intellektuális igénnyel a párválasztás területén. Minden kórházban van olyan doki, aki a nővérekre bukik.. és minden légitársaságnál akad pilóta, aki a sztyuvikat hányja kardélre.

A dolog persze nem ilyen egyszerű. Láttam már olyat, hogy egy doki nővér felesége menet közben feltámadt intellektuálisan, és elvégezte az orvosit; család, három gyerek mellett, és csont nélkül végig a legjobbak között volt. Hogy mennyire volt a fenti értelemben valóban intelligens? Fene tudja, de én valamiért nagyon nagyra tartom őt. Ugyanígy igyekszem nem minden utaskísérő hölgyeményt buta libának tartani - miért is ne lehetnének kivételek.

Akárhogy is, kevés nő fogja fel 17 évesen, hogy a szépség nem fog örökké tartani.

A Starbucksról

A Starbucks a kávézók McDonalds-a. Nem prémium minőség, ezt óriási tévedés hinni, viszont standard, kiszámítható. Egységes minőségbiztosítási rendszer. Biztonság. Márkanév. És minden, ami mögötte van. Például egy kis hype. Meg az a bizonyos Fair Trade. (amit az errefelé tevékenykedő multik hírból sem ismernek – de a magyar vállalkozók sem)

A Starbucks azért irritálja az embert, mert közepesen jó minőségű, egyáltalán nem prémium, talán csak trendi, viszont iszonyú drága. Amerikában sem olcsó, de persze senkinek sem okoz gondot.

Ugyanúgy, ahogy külföldön a McDonalds egyáltalán nem drága, sőt, nagyon gyakran a legolcsóbb lehetőség enni valamit, a Starbucksba is bárki bemehet jobb helyeken, és be is megy. A mekibe kifejezetten prolik, bevándorlók, kisebbségiek és szinte csak tizenéves fiatalok járnak kultúrált közösségekben. A Starbucks egy fokkal jobb, trendibb, leginkább irodai rabszolgák és metroszexuális, igényeskedő, eltorzult értékrendű sznob juppik és juppi-wannabe-k járnak, bár szerintem azt ők sem hiszik, hogy a világot ott váltanák meg. Gondolok persze a belvárosi kávézókra. De tekintve, hogy a világon több, mint 16000 Starbucks kávézó működik, ebből majdnem 12000 az USA-ban, hát ott, ahol minden második benzinkút mellett van egy ilyen, na azokba jár minden bódog és bódogtalan. Tegyék, ezzel ott nincs is senkinek semmi baja.

No de a magyar valóság: amíg ott bárki, tényleg bárki megihat egy 3-4 dolláros kv-t és meg is iszik, addig itt, 20 évvel a rendszerváltás és beígért jóléti fordulat után még mindig egy igen szűk réteg engedheti ezt meg magának és ezt a legtöbb ember tragédiaként éli meg. Hol jár ma Magyarországon egy tanár, akár egy egyetemi tanár Starbucksba? Nem azok az emberek lettek a jóléti fordulat nyertesei, akiknek kellett volna, akik megérdemelték volna. Pontosan tudjuk, kik a nagy nyertesek ebben az országban. Pontosan tudjuk kik és mennyi munka árán ülnek ma 20-30 milliós böhöm nagy fekete audikban. Irritálja az adófizető embereket, amikor ezek az erkölcstelen mocskok hamis rokkantkártyával parkolnak pl. a Starbucks előtt és szürcsölik az ezer forintos amúgy középszerű minőségű kávét, az adójukat meg valahogy elfelejtik befizetni.

Nekem semmi bajom a Starbucks-szal! Általában egyfajta kedélyes rajongással viszonyulok az efféle amerikai találmányok felé. Sőt, még a hosszú kávéval sincs bajom, mint olyannal. Legalábbis nem vonom kétségbe a létezéshez való jogát, mint, mondjuk, egyesek, a szarvasi csodaeszpresszógépük árnyékából. Persze kávérajongóként nálam is az olasz espresso és ristretto esetleg lungo, de mindenek előtt az espresso a csúcs, de nem szabad korlátoltnak lenni. egy suzuki hajabusa nyergéből sem illik fikázni a bicajosokat. Amerika életszeretetét, Amerikát, minden (óriási) hibájával együtt is nagyon élhető, normális helynek tartom. Amerikai repülőgépet vezetek, zömmel amerikai zenét hallgatok, amerikai filmeket nézek, amerikai találmány a kedvenc sportom, hangszerem, sőt még vörösborból is az amerikai az egyik kedvencem, és még sorolhatnám. Teljesen képes vagyok azonosulni az amerikai életszemlélettel, mentalitással. (nem arra a részére gondolok, amit az itteni emberek annak tartanak, és vetnek meg, talán joggal, hanem az igazi, teljes dologra) Ha győzném tankolni és tudnék hol parkolni vele, amerikai kocsival járnék, és igen, ha tehetném, ott élnék.

És talán a sarki Starbucksba ugranék be minden reggel kávéért. Fene tudja. Ki kellene próbálni.

Az emberek azt látják, amit látni akarnak. Csak azt veszik észre, amit eleve odaképzelnek. Persze legtöbbször én is. Ez végtelenül korlátolttá tesz mindannyiunkat, ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra. Ha mindenképpen mondanom kell magamról valamit, azt mondanám, hogy azért néha, egy kicsit, megpróbálok más szemmel tekinteni a dolgokra és másnak látni őket. De nem vagyok én olyan nagy, mint amilyen kicsinek igyekszem mutatni magam, sajnos a hitványságot, a nyers, emberi hitványságot nem tudom másnak látni, akárhogy nézem.

A tükörben sem.

Mindenesetre az jó volt, amikor életemben elõször el tudtam hinni, hogy közvetítõ lehetek Ég és Föld között.
 

Elsajátítottam a módszert, amellyel másodpercek alatt, kulcs (és nyom) nélkül képes vagyok kinyitni (és dolgom végeztével bezárni) bármilyen egyszerűbb felépítésű hengerzárat. (igen, ilyen zár védi, vagyis inkább díszíti a lakások túlnyomó többségét - ami tulajdonképpen egészen döbbenetes tény ebben az istenverte cigányországban) Tíz perc alatt kerestem meg az infót a neten és gyártottam le a hozzávalókat, körülbelül ugyanennyi idő alatt gyakoroltam be annyira a dolgot, hogy pár másodperc alatt kész vagyok a melóval. Igen! Ez ennyire egyszerű. Igen! Ekkora veszélyben vagyunk. A magam részéről holnap első dolgom lesz lecserélni a zárat. (update: megtörtént)

(semmiféle felelősséget nem vállalok a videón látottak nem jogszerű felhasználása esetén. kizárólag bemutatásnak és figyelemfelhívásnak szánom a felvételt, amin természetesen a saját záram szerepel. mindennemű törvénybe ütköző felhasználástól a leghatározottabban elhatárolódom és figyelmeztetek mindenkit arra, hogy mások magánterületére a legszigorúbban tilos illetéktelenül behatolni. senkit nem vagyok hajlandó megtanítani a módszerre, de szíves örömest ajánlok és adott esetben be is szerelek olyan zárszerkezetet, amelyet nem lehet efféle primitív módszerrel illetéktelenül kinyitni. satöbbi.)

Amúgy meg ugyanazért nem járok moziba, amiért nincs matematikai Nobel-díj.

Tisztázzuk:

-Semmi bajom a különböző kultúrával egymás mellett békésen élő, egymást tiszteletben tartó emberekkel. Semmi bajom a békés, játékszabályokat betartó, törvényesen boldogulni próbáló kínaiakkal, törökökkel, perzsákkal, palesztinokkal, zsidókkal, pirézekkel és pakisztániakkal. Sőt, még támogatom is őket, vásárolok az üzleteikben, érdeklődöm a kultúrájuk iránt. Hiszek a sokszínűségben, nem vagyok szemellenzős. Toleráns vagyok, elviselem a máshogy gondolkodókat, az egészen szélsőségeseket és radikálisokat is megpróbálom megérteni. (A toleranica elviselést jelent, nem egyetértést, elfogadást!)

A bűnözőket viszont nem tudom elviselni. (pedig az lenne csak az igazán toleráns, ha még őket is képes lenném elviselni.. sajnálom, nyilván szélsőséges vagyok. hajajj.) Azokat, akik parazita módon élősködnek egy társadalmon, akik nem tisztelik a törvényeinket, szokásainkat, akik azt képzelik, nekik mindent szabad, pusztán azért, mert azok, amik. Akik eredendően rasszisták, kirekesztők, eredendően másként határozzák meg magukat, elhatárolódnak a többségtől, eszük ágában sincs beilleszkedni. Teljesen tök és dögmindegy nekem, hogy milyen a bőrük színe, a vallásuk vagy az anyanyelvük. A viselkedésüket, törvényt, szabályt, szokást, hagyományt nem tisztelő hozzáállásukat nem tudom elviselni. Az ilyen embereket, akik így parkolnak, mint a képen látható úriember. Akik így ütnek éket a társadalom szövetébe, akik ennyire szarnak bele mindenbe. Ezeket kellene elviselnem és még támogatnom is?

Mert már elnézést, de mi az én részem a kollektív felelősségben (hahh! ugye..), mit tehetek én arról, hogy Kádárék és az úgynevezett rendszerváltók no meg ez a mérhetetlenül elbutított nép itt a teknőben mindent elkúrt és még az ükokám is az eszement szélsőbalosok bűneit bűnhődné.. már ha itt születne majd meg.. De teszek róla, hogy ne így legyen.

Íme, a kép bizonyítja, miért pont akkora a magyar szürkemarha szarva, amekkora. Nos, kérem, azért, hogy kényelmesen meg tudja véle vakarni a seggét!

bájos videót találtam a jútúbon:

Arkansasban törvény tiltja, hogy egy férj egy hónapban egynél többször megverje kedves feleségét.

Californiában egy férfi törvényesen verheti a feleségét bőrszíjjal, amíg az 2 hüvelyknél keskenyebb. Amennyiben szélesebb, asszonypajtás beleegyezése szükségeltetik.

Floridában börtönbe vétetik az a hajadon nőszemély, amely vasárnap ejtőernyőzni merészel.

A georgiai Quitmanben a csirkék nem mehetnek át az úton, hatóságilag.

Indianában a majmoknak nem megengedett a dohányzás.

Illinoisban illegális az angol nyelv használata, mivel a hivatalosan elfogadott nyelv az amerikai.

Chicago városában pedig tilos pudlikat az operába vinni.

Massachusetts államban a kecskeszakáll hatósági engedélyköteles viselet.

Ugyanezen állam nagyszerű jogtudorai 1659-ben törvényen kívül helyezték a karácsonyt.

North Andover derék polgárainak meg van tiltva, hogy "űrfegyverrel" szaladgáljanak közterületen.

Minnesotában túl azon, hogy tiltott tevékenység a borzokkal való incselkedés, minden brainerdi férfi köteles szakállt növeszteni.

A michigani törvények értelmében minden nő haja a férje tulajdonában van, és a fogorvosok "szerelők".

Ha egy nebraskai templomban böfizik egy gyerek, a szüleit letartóztathatják.

Az észak carolinai szállodák kétágyas szobáiban törvény tiltja a szeretkezést a két ágy között, a földön.

Az Államok kellős közepén lévő Oklahomában szigorúan tiltott tevékenység a bálnavadászat. Ugyanitt pénzbírságot szabnak ki arra a megátalkodottra, aki kutyákra pofákat vág, súlyosabb esetben akár hűvösre is kerülhet.

Ohioban egy nő nem vetkőzhet le férfit ábrázló kép előtt. Az ebben az imádnivaló államban található Youngstownban pedig hatóságilag meg van tiltva, hogy az autósok kifogyjanak üzemanyagból.

Pennsylvania államában bármely motoros üzemű jármű üzemeltetője köteles az útról elfogadható mértékben lehúzódni, amennyiben lovak közeledét észleli, továbbá köteles gépjárművét takaróval vagy vászonnal olyanképpen letakarni, hogy az a környezetbe olvadva észrevétlenné váljon és így engedje elhaladni a lovakat. Amennyiben a lovak nyugtalanná válnak, köteles motorizált szekerét darabokra szedni és az egyes darabokat elrejteni a környező bokrok alá.

Rhode Islanden tilos uborkalevet hajigálni a villamosokra.

Tennesseeben szigorú büntetéssel néz szembe az a minden hájjal megkent gazfickó, aki lasszóval fog halat.

Memphis városában a nők nem vezethetnek gépjárművet egyedül, csak olyanképpen, ha egy férfi fut a jármű előtt vörös zászlóval jelezve a forgalom többi résztvevőjének, hogy vigyázat, nő ül a volánnál.

Texasban az egész Encyclopedia Britannica be van tiltva, mert tartalmazza a házilag készíthető sör receptjét.

Vermont is jó hely lehet, itt nemcsak férjük engedélyével viselhetnek csak műfogsort a nők, hanem minden derék polgár számára tilos víz alatt fütyülni.

(minden jog fenntartva, saját gyűjtés, felhasználás csak forrás megjelölésével. köszi. ja és a jelen idejű fogalmazás nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a rendelkezések a mai napig érvényben vannak.)

Sometimes I feel I’m walking, again, staring at the sky: the Sun has already wanished behind the hills. With every step I take, I feel as if the clouds keep drawing away in front of the soon but not yet black background. I am unable to avoid making much account of this; as if my dreams I keep chasing were flying away into an inconquerable distance, as if they were just playing with me, as usual. I’m getting used to it, I guess. I am definitely on the wrong track, that’s for sure, I know. I have no idea when and what I messed up, I just feel the lack of something deep inside. I feel endlessly empty and at the same time heavy as hard lead. I am not even falling any more. To fall, first you have to take off, that’s what I’ve never done – maybe I was rolling every once in a while but never actually left the gound, not for a desperate moment.

Nézlek az üveg mögött, otthonom rajzolják köréd a katódsugarak, minden ismerős, de te idegen vagy. Képzelet volt minden, és akinek hajnali álmaimban azt kiáltom, életem szerelme, ahogy egyre távolodik, lidérc csupán. Csendesen álldogál az idő, a kádban jéghideg a víz, távolból hallom csak a cseppek tompa csobbanását, ahogy a hang elválik a képtől, miközben becsukom szemeim. Hallgatózom, hátha valaki nevemen szólít. Elveszítem minden kapcsolatom a világgal, végtelen ürességbe esem, nincs itt semmi. Itt talán nem talál rám a fájdalom. Itt, a régi parton, az időtől távol, újra kirajzolódnak előttem a vonalak a homokban, ahogy visszahúzódik a víz. Ezúttal nem vetnek árnyékot önmagukra a lemenő Nap fényében, mint akkor. Felhők borítják az eget, meghatározhatatlan magasságban, valószerűtlenül fehér minden, mégsincs teljesen világos. A vonalakat nézem az üres a parton és rájövök végül, miért nem volt soha otthonom. Közelítek a víz felé, de az egyre húzódik vissza, tudom, hogy nem érhetem el. Hiába történt hát minden, gondolom.

Kinyitom a szemeim, bizonyára kihűltem, ha érezném, fáznék. Fut bennem a program, van még egy kis dolgom itt, de nem vagyok benne biztos. Elfelejtettem unatkozni. Nincs kapcsolatom semmivel, mégsem unatkozom. Bezárkóztam kis egyszemélyes univerzumomba és többé képtelen vagyok unatkozni, mert nem vágyom többé arra, hogy kapcsolódjam a világhoz, és nem zavar semminek a hiánya. Tűnődöm, mi dolgom lehetne még ebben a zárványban. Mozdulatlan órák telnek el, aztán egyszer csak újra eszembe jut pár régi sor:

Tele van otthonom mindenféle kacattal, képpel. Kis díszletek, amelyek között élem az életem, de nagy részükről alig tudok valamit. Arra gondoltam, körülnézek és utánajárok a történetüknek. Itt van máris egy Spanyolországi kirándulás során begyűjtött képeslap, amely bekeretezve figyel az egyik polcon. Fogalmam sem volt róla, hogy pontosan mi ez, csak valamiképpen nagyon spanyolnak gondoltam, az meg, ugye, nagyszerű dolog. No de nézzük csak, mi ez valójában. Pár kattintás után kiderült, hogy bizonyos Osborne-bikáról van szó. (Toro de Osborne) Amíg mi 1956-ban ruszki tankok elől futottunk, az egyik spanyol sherry termelő cég, nevezetesen az Osborne, azt találta ki, hogy az utak mentén szép nagy fekete bika formájú hirdetőtáblákkal népszerűsíti termékét. Az eredeti táblák kisebbek voltak, de miután kitalálták, hogy az utaktól minimum 150 méterre szabad csak efféle hirdetőtáblákat elhelyezni, közel öt emelet magasra nőttek, és igen, több van belőlük, összesen 89 található szerte Spanyolországban.

1994-ben EU-s jogszabályváltozás miatt (ha jól értem) teljesen eltűntek a hirdetések az utak mellől, de az Osborne vállalat jogászainak sikerült meggyőzni az illetékeseket arról, hogy a fekete bikák jóval többek mezei reklámtáblánál, hiszen az évtizedek alatt a spanyol táj részévé váltak, sőt nemhivatalos nemzeti jelkép lett belőlük. A bíróság döntött, a bikák maradtak, csak a cég felirata tűnt el róluk, kettő kivételével. Eredetileg Manolo Prieto tervezte a bikát, ma pedig egy család van megbízva a bikák időszakos ápolásával. Micsoda hivatás, milyen szép hagyomány. Olyannyira részévé váltak a spanyol kultúrának, hogy Cataloniában azt az egyet, ami volt is, módszeresen megrongálták a nacionalisták, és egy idő után már nem állították helyre.

Nézegetem a Time magazin Év Embere listáját. Kis időutazás egy selejtes listával, az elmúlt 80 év emblematikus alakjain keresztül ismét rácsodálkozom, micsoda mocskos évszázadon vagyunk túl, de egyben azt is látom, hogy ez a mostani sem lesz semmivel sem különb. Sőt. Persze világos, hogy nem a legkiválóbb emberekről van itt szó, hanem azokról, akik a legnagyobb hatással voltak a többi ember életére. Épp ez borzaszt el.

1927-ben, elsőként, Lindberghnek ítélték a kitüntető címet, aztán lássuk csak kik vannak itt:

Szép kis lista.

Roosevelt háromszor volt az év embere, de ez manapság sem ritka; az a szarrágó W. Bush is már harmadjára kapta meg 2004-ben. Néhány kivétel mellett alapvetően a világ legnagyobb gazembereinek neveit olvasom sorban, aztán 2006-hoz érve ezt látom: "You". Na bazz, kössz, inkább mégsem, ezt inkább visszautasítanám. Köszönöm, de én inkább nem szeretnék ezekkel egy listán szerepelni. Tényleg ennyi? Talán valóban ők az elmúlt nyolc évtized legmeghatározóbb emberei, mégha nem is a legkiválóbbak. Akkor sem értem, mi szükség van erre a címre. Bokorgyuri vajon nyugodtabban alszik tőle? Micsoda évszázad, mennyi gonoszság, rosszindulat, igazságtalanság.. jobb lett vajon a világ? Dehogy lett jobb. Talán mindig ilyen volt és sosem lesz jobb. A nagykutyák mindig hullákon taposnak.

Ugye nem felejti el az emberiség azt, hogy Sztálin üdvözletét küldte Hitlernek, amikor az elfoglalta Lengyelországot? No meg azt sem illene elfelejteni, hogy Oroszország a mai napig nem hajlandó felelősségét elismerni és vállalni a Katyńi vérengzés miatt, és ezt az úgynevezett Nyugat sem erőltetni, bizonyos okokból kifolyólag.. Well, we all have our reasons, huh? (aki nem tudja mi történt, nézzen utána a wikipedián és szégyellje magát)

Mindenesetre van itt egy bejegyzés a közepén, amit látva el lehet tűnődni, hogy mi hova jutottunk:

 Úgy tűnik, a naaagy Amerikának és általában a Nyugatnak mintha lett volna egy kis lelkiismeretfurdalása 1956 miatt. Sovány vigasz ez egy még nálunk is álszentebb bandától.