Bukowszky naplója

With the moonlight to guide you Feel the joy of being alive The day that you stop running Is the day that you arrive --- Tessék nyugodtan lejjebb tekerni és olvasgatni - attól még lehet aktuális és érdekes valami, mert nem ma reggel írtam :) (sőt)

Friss topikok

  • kovászosUbukla: Gyanítom Bukinak végre megjött 10 év után az esze és leesett a tantusz hogy az elején elbaszta mik... (2011.06.02. 23:48) mehetünk vissza a balettbe ugrálni, juhéé
  • mErzsébet: Ez egy utószó ,figyelj ,ha alacsonyról nézed a tájat ,már nem olyan szép. (2011.02.13. 07:50) hol a sor vége?
  • mErzsébet: Ahol még vodka sincs. (2011.02.13. 07:46) költözés előtt
  • mErzsébet: @MHSZ: Üdv . Néked. Ugrottam 2e.ről ,álmaim visszajárnak oda ,a szép és gyönyörű érzésekhez ,ó de ... (2011.02.13. 07:45) Ki ad szárnyakat vágyaimnak?
  • mErzsébet: Hú ,most érten ide ..miről maradtam le? (2011.02.13. 07:42) A vesémbe láttok

Linkblog

2008.01.12. 20:08 Bukowszky

Amerika

Jártam Amerika kilenc államban, láttam a new york-i éjszakát az Empire State Building tetejéről, láttam nemzedékem egy olyan világban, amire azt mondják olyan, mint a népek olvasztótégelye, láttam nyolcsávos autóutakat száguldani a végtelenbe az óceán partján, elrepültem a kansasi búzamezők fölött a napsütésben és láttam a keleti part monumentalitását apró lámpásokként pislákolni a narancsfekete amerikai éjszakában. Találkoztam igazi suttyókkal, akik dohányt tömnek szájukba és káromkodnak egy nyelven, amelyen egykor Shakespeare szólt, de azt már rég nem értik meg, találkoztam flegma és kedves milliomosokkal és végtelenül szegény emberekkel, akik jóformán dobozokban laknak, és otthonaikat szó szerint elfújja a szél, ha jön, átéltem egy-két tornádót, volt, hogy befagyott a kocsi ajtaja a jeges északi szélben és volt, hogy azt hittem összeesem a párás forróságban.
Szerettem egy lányt, aki viszont szeretett és addigi életem talán legszebb fél évét töltöttük el egymás mellett, jóban, rosszban. Álltam elveszve egy nagyvárosi éjszakában hazatartó hivatalnokok, majd drogdilerek és csövesek között, de azt is megúsztam. Tüntettem egy bolt bezárása és a begyepesedett középnyugati konzervativ ál-erkölcsösség ellen, reggeliztem, ebédeltem és vacsoráztam megszámlálhatatlanul sok gyors és kevésbé gyors étteremben, találkoztam Indianapolisban az apukámmal, aki éppen a szokásos növekedésihormon-kongresszuson vett részt, és éppen én is arra jártam, láttam egy temetést a fagyos Coloradoban, és majd' egy évig nem tudtam itthon moziba menni, miután hazajöttem, mert láttam az óceán túlpartján az összes filmet akkoriban, majdnem vettem egy autót ezer dollárért, szivaroztam egy pick-up truck platóján menet közben, voltam szinházban, könyvtárban, múzeumokban, néhány tipikus amerikai házibuliban, tönkretettem egy Fordot, bár nem vagyok benne biztos, hogy valóban én voltam, de az tény, hogy éppen én ültem benne, amikor elkezdett füstölni.. Elindultam Chicagoba, de sosem értem el a szeles várost. Találkoztam egy Auswitzet megjárt nővel, akiről kiderült, hogy magyarnak született, de a "debrecenbe kéne menni... pulykakast venni" néhány során kivül már nem sokra emlékszik. Találtam egy jogositványt, amit sosem küldtem vissza tulajdonosának, kár, hogy nő, fekete bőrű, hajú, szemű, alacsony és molett, vagyis minden ami én nem.
És jártam iskolába, a West Vigo High-ba, ahol "középiskolai végzettséget tanusitó diplomát" szereztem, ami gyakorlatilag egy érettségi. Utaztam sárga iskolabuszon, nyitott piros sportkocsiban, átzötyögtem három államon egy kis szürke japán bevásárlókocsi hátsóülésén, repültem első osztályon és túlzsúfolt turistaosztályon, repesztettünk egy időnként  hatalmasakat robbanó furgonban kansas felé, és egyszer egy bevásárlókosárban gurultunk haza, amiben aztán kacatokat tartottunk az emeleten, tagja vagyok az amerikai kaland és természetjáró szövetségnek, a west terre hautei videokölcsönzőnek, a US 85 és a West National Avenue sarkán, a Waldenbooks könyesbolthálózatnak és még a jó ég tudja minek. Álltam "Amerika kereszteződésében",  valamint "a nyugat kapujában", pontosabban annak a tetején, ott is, ahol a kokakólás üveget tervezték, és ahol Theodore Dreisner öccse született, akiről persze semmivel sem tudok többet, mint a szomszéd ház lakója, de ő írta a hires „on the banks of the wabash” nótát, a folyóról szól, ami a park mellet csörgedezik, és időnként elárasztja. Átkeltem számtalanszor a Missourin és a Mississippin, jártam Kansas Cityben, Witchitában, New Jerseyben, New York Cityben, Indianapolisban, St Louisban, Louisvilleben, Denverben, Clevelandben, valamint egy Paris nevű poros kis városkában valahol Illinoisban.
 Ott, a korlátlan lehetőségek földjén volt, hogy nem volt áram, fűtés, villany, gáz, tévé, telefon, ablak a keretben, viz, ennivaló, tetszőleges variációkban, sőt volt, hogy egyik sem, és ráadásul a tulajdonos kizárt a házból, amit bérelt a nő és az unokája, akinél laktam, és akik egy idő után kölcsönkértek tőlem vagy ezerötszáz dollárt, hogy egyáltalán benzin legyen a kocsikban, de nem zavart, igy volt teljes, tanulságos és szép.

2 komment

Címkék: amerika fiatalság visszaemlékezés töprengés


A bejegyzés trackback címe:

https://bukowszky.blog.hu/api/trackback/id/tr33294912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mintmindenember 2008.01.13. 13:26:06

:-Dtetszik.