Bukowszky naplója

With the moonlight to guide you Feel the joy of being alive The day that you stop running Is the day that you arrive --- Tessék nyugodtan lejjebb tekerni és olvasgatni - attól még lehet aktuális és érdekes valami, mert nem ma reggel írtam :) (sőt)

Friss topikok

  • kovászosUbukla: Gyanítom Bukinak végre megjött 10 év után az esze és leesett a tantusz hogy az elején elbaszta mik... (2011.06.02. 23:48) mehetünk vissza a balettbe ugrálni, juhéé
  • mErzsébet: Ez egy utószó ,figyelj ,ha alacsonyról nézed a tájat ,már nem olyan szép. (2011.02.13. 07:50) hol a sor vége?
  • mErzsébet: Ahol még vodka sincs. (2011.02.13. 07:46) költözés előtt
  • mErzsébet: @MHSZ: Üdv . Néked. Ugrottam 2e.ről ,álmaim visszajárnak oda ,a szép és gyönyörű érzésekhez ,ó de ... (2011.02.13. 07:45) Ki ad szárnyakat vágyaimnak?
  • mErzsébet: Hú ,most érten ide ..miről maradtam le? (2011.02.13. 07:42) A vesémbe láttok

Linkblog

2008.01.12. 14:09 Bukowszky

mikor már közel engednél onnan kettő

Álltam az összetört gép mellett talán csak egy vacak mérföldnyire a helytől, ahol annyi boldog napot töltöttem vele, és nem tudtam nem arra gondolni, hogy na már megint történt valami, ami nem történhetett másként. Vannak pillanatok, amikor az igazság vagy a jó sorsom már nem bírja tovább a feszültséget, amit az okoz, hogy leszaladnak az események a kijelölt pályáról, és történik valami kivédhetetlen, megelőzhetetlen, váratlan fordulat. A kegyelem pillanatai, órái ezek, amelyekben az Igazság megmutatja magát és talán Isten is közelebb enged magához egy kicsit. Néhány perccel felszállás előtt vettem csak észre, hogy az előző éjjel szinte már félálomban megszerkesztett útvonal épp átmegy a hely felett, amely sok mindent meghatározott a közös, és nagyon boldog életünkben. Éreztem, hogy valami történni fog, és meg sem lepődtem az ismerős táj látványán alattam, miközben az ütközés után összetört szárnnyal zúgtam lefelé. Jól tudtam, hogy van ott az a kis sportrepülőtér, szerencsére elértem és sikerült a kényszerleszállást egy darabban megúszni. Aztán álltam órákon át a marón tűző Nap sugaraitól kínozva az év legforróbb napján, de fájdalmat valami egész más okozott. Nem hívhattam fel a lányt, akit szeretek, aki talán ott volt, talán csak egy vacak mérföldnyire a helytől, ahol valami örökre megváltozott bennem. (2007.08.01.)

Szólj hozzá!

Címkék: repülés szerelem sors boldogtalanság csalódás pilóta visszaemlékezés töprengés kényszerleszállás


A bejegyzés trackback címe:

https://bukowszky.blog.hu/api/trackback/id/tr67294565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.