Bukowszky naplója

With the moonlight to guide you Feel the joy of being alive The day that you stop running Is the day that you arrive --- Tessék nyugodtan lejjebb tekerni és olvasgatni - attól még lehet aktuális és érdekes valami, mert nem ma reggel írtam :) (sőt)

Friss topikok

  • kovászosUbukla: Gyanítom Bukinak végre megjött 10 év után az esze és leesett a tantusz hogy az elején elbaszta mik... (2011.06.02. 23:48) mehetünk vissza a balettbe ugrálni, juhéé
  • mErzsébet: Ez egy utószó ,figyelj ,ha alacsonyról nézed a tájat ,már nem olyan szép. (2011.02.13. 07:50) hol a sor vége?
  • mErzsébet: Ahol még vodka sincs. (2011.02.13. 07:46) költözés előtt
  • mErzsébet: @MHSZ: Üdv . Néked. Ugrottam 2e.ről ,álmaim visszajárnak oda ,a szép és gyönyörű érzésekhez ,ó de ... (2011.02.13. 07:45) Ki ad szárnyakat vágyaimnak?
  • mErzsébet: Hú ,most érten ide ..miről maradtam le? (2011.02.13. 07:42) A vesémbe láttok

Linkblog

2008.01.12. 20:13 Bukowszky

részlet az Ébrenlétből

Miközben közeledtünk a híd felé, ő a szokásos ismerkedős szöveggel jött, igaz, visszafogottan, hiszen nem tudta, mire számítson, én meg úgy csináltam, mint aki nem érti, mire megy ki a játék. Nem tudom, lehet, hogy tényleg nem értettem. A válaszom az volt, hogy nem vagyok biztos a szavak erejében, hogy bármit mondok végső soron nem számít, mert aminek meg kell történnie velem, az meg fog történni. Elmondtam neki, milyen rettenetesen élem meg, amikor mindig később jut eszembe, mit kellett volna mondanom egy adott helyzetben, és hogy mennyire megváltoztathatja életünket egy-egy megfelelő időben kimondott megfelelő szó. Ez a lány később ráébresztett arra, amit persze tudtam mindig, de talán lustaságom miatt próbáltam kikerülni, hogy a szavakban hatalmas erő van, és nem úszom meg azt, hogy megtanuljak bánni velük.
 
Még Újszegeden felszálltunk egy trolira, és amikor ő leszállt rögtön a híd után, éreztem valamit, amiről azóta sem tudom, hogy mi lehetett. Egy olyan pillanat volt, amelyben rajtam múlik, hogyan alakítom a jövőmet, és egyetlen mozdulatommal végérvényesen megváltoztathatok mindent. Le kellett volna szállnom, valami azt súgta. Szarnom kellett volna rá, hogy az volt az utolsó troli aznap, van két lábam, mehetek gyalog is. Persze ez akkor még elképzelhetetlennek tűnt számomra, pedig néhány hónappal később ha valami fél órás sétával elérhető volt, eszembe sem jutott buszra szállni.
 
Nem szálltam le, és persze sohasem fogom megtudni, hogyan alakultak volna a dolgok. Később aztán magtanultam mellette ezt az érzést is elfogadni, megalkuvás nélkül.

Szólj hozzá!

Címkék: sors fiatalság visszaemlékezés ébrenlét töprengés mi az élet értelme


A bejegyzés trackback címe:

https://bukowszky.blog.hu/api/trackback/id/tr95294918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.