Bukowszky naplója

With the moonlight to guide you Feel the joy of being alive The day that you stop running Is the day that you arrive --- Tessék nyugodtan lejjebb tekerni és olvasgatni - attól még lehet aktuális és érdekes valami, mert nem ma reggel írtam :) (sőt)

Friss topikok

  • kovászosUbukla: Gyanítom Bukinak végre megjött 10 év után az esze és leesett a tantusz hogy az elején elbaszta mik... (2011.06.02. 23:48) mehetünk vissza a balettbe ugrálni, juhéé
  • mErzsébet: Ez egy utószó ,figyelj ,ha alacsonyról nézed a tájat ,már nem olyan szép. (2011.02.13. 07:50) hol a sor vége?
  • mErzsébet: Ahol még vodka sincs. (2011.02.13. 07:46) költözés előtt
  • mErzsébet: @MHSZ: Üdv . Néked. Ugrottam 2e.ről ,álmaim visszajárnak oda ,a szép és gyönyörű érzésekhez ,ó de ... (2011.02.13. 07:45) Ki ad szárnyakat vágyaimnak?
  • mErzsébet: Hú ,most érten ide ..miről maradtam le? (2011.02.13. 07:42) A vesémbe láttok

Linkblog

2008.03.05. 10:27 Bukowszky

Goodfellas

Azok, akikkel 4-5-8-10-stb éve együtt készültünk a mittomén irodalom érettségire vagy genetika szigorlatra, vagy együtt lógtunk a suli mögött, (meg az összes dolgot el lehet képzelni, amit az ember a barátainak gondolt embertársaival csinál egy adott életkorban) fényévekre kerültek tőlem. Sok-sok ember az egyetem után is szinte ugyanúgy gondolkodik és él, mint 19 éves korában. Én a magam részéről némiképp megváltoztam mindenféle tulajdonságomat tekintve, az érdeklődési köröm pedig homlokegyenest más. Mi köti össze az embereket? (az iwiw, na ja, hahh) Nem tudok mit mondani annak a régi ismerősömnek, aki most reggel nyolctól délután ötig dolgozik, aztán szalad a gyerekéért az ovodába. Nem érdekelnek az érettségi találkozók, egyáltalán nem vagyok kiváncsi arra, hogy az egykori barátaim milyen számomra teljesen idegen emberekkel élnek együtt, számomra teljesen ismeretlen dologgal foglalkoznak nap mint nap, és a gyerekeik fényképalbuma is meglehetősen hidegen hagy. Az első találkozón még valamelyest érdekes volt látni, hogy kiből mi lett, de a másodikra már nem fogok elmenni. Vagy mégis. Sajátos műfaj ez az érettségitalálkozó. Mindig a túlságosan magukkal elfoglalt emberek ellen szólok, de hát nem pont ezek azok, akik meggyőződésből nem járnak efféle találkozókra? És a képmutatókkal mi is van?
Ott rontottam el, hogy (bruttó) hat évig egy nővel éltem, és szépen lassan megfeledkeztem mindenki másról, csak ő létezett számomra. Aztán amikor elhagyott kb egy éve, akkor vettem észre, hogy mennyire egyedül maradtam. A régi ismerőseim, barátaim meg már idegen emberek és a valamikori közös múlt inkább teher, mint kapocs. Az egyetemen és a főiskolán megismert arcok sosem lettek igazán a barátaim, túl nagy volt ahhoz a verseny és a küzdelem a túlélésért.. még akik túl is élték a versenyet, csak látszólag kötődnek egymáshoz.. mert ez a harc nem egy közös célért folyt, hanem mindenki mindenkinek ellensége volt és az a mai napig, akár tudomást vesz róla, akár nem. Nincs itt semmi bajtársiasság.. barátság meg.. ehh, szóba sem került. Kivétel persze akadhat, akadt is, de a közdelemben túl sok sebet ejtettünk egymáson ahhoz, hogy igazán barátként tekintsünk egymásra. Ivócimborának csapnivaló vagyok és az időszakos érdekszövetségekben sem igazán vettem részt. Ahhoz meg túl érzékeny vagyok, hogy elviseljem az ún. barátaim hitvány önzését. Nagyon el vagyok tévedve? Kapcsolati hálót, szakmai érdekszövetséget lehet és kell is kötni az életben, és ennek semmi köze a barátsághoz, nem szabad összekeverni, gondolom. Nem szabad túl sokat várni senkitől, na.
Vannak persze barátaim, akikkel én is onnan folytatom, ahol abbahagytuk hónapokkal előbb. De nem tudom nem észrevenni, hogy egyre távolodom tőlük is. Ezek az emberek mind messze élik mindennapi kis életüket tőlem. Szükségem lenne közeli barátokra, akikkel bármikor elmehetnék sétálni vagy akármit csinálni. Lehet jelentkezni a pozícióra, részletes cvt és motivációs levelet a mélcímemre tessék küldeni :)

4 komment

Címkék: közösség egyetem barátság ismerősök iskola középiskola fiatalság kapcsolatok főiskola csalódás töprengés mi az élet értelme kényszerközösség érettségitalálkozó


A bejegyzés trackback címe:

https://bukowszky.blog.hu/api/trackback/id/tr30366339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Királylány 2008.03.06. 00:17:56

A barátságok ennél többről szólnak ha igaziak !!Nem választja el sem idő, sem pénz, sem politika, sem önzőségünk és még az egyik legnagyobb hatalom sem a szerelem!! Mert a valódi barátság a szeretetről kell hogy szóljon , és holmi földi dolgok nem szakíthatják szét azt a szövetet ami összeköti az életünket. Mert én szeretem azt az embert mert benne képes vagyok látni az Embert, azt aki és nem azt amivé tette az élet. Fontos kijelenteni a barátainkat az ÉLETTÁRSAINKAT mi választjuk.
Kiegészítenek és tanítanak minket , legfőképpen arra , hogy mindig azok legyünk akik valójában vagyunk ne rejtsük magunkat hamis állarcok mögé !!! Ha ez így van és az élet messze sodor benneteket térben időben neadj’ isten anyagiakban vagy bármiben , ha találkoztok a szál fut tovább. Mert ez lenne a lényeg!! Az amit most leírtam nagyon szentimentálisnak és naivnak tűnhet , de én ebben hiszek és ezt tapasztaltam meg. Engem a barátaimmal a sors a gödör alján hozott össze egy olyan helyen ahol az ember semmi jóra semmi termékenyre nem számítana, mert ez egy ilyen időszak volt, egy romboló egy pusztító , egy fájdalommal teli időszak…bár nem annak indult, túléltük és együtt. Ez őszintévé tett minket és mielőtt még valaki azt hinné ezek a dolgok, aranytálcán jönnek (ezek ellenére) azzal közlöm a barátság nagymeló mint minden az életben amit őszintén szeretsz. Mert ha az igazi utadat járod a világon semmi nem lesz egyszerű, és a fájdalom sem múlik, mert felismered az igazságot!! De nem vagy egyedül!! Mert ha velük nevetsz a mosolyod igazi és ha sírnak ha nem is tehetsz semmit, ha ölelni nem is tudod őket a lelked velük sír mert fáj neki ..fáj az élet. Mert tanítanak szavak nélkül tettekkel, szeretettel. Nincsen tér és idő mert az igazi barátságok nem itt a földön jönnek létre!!
Na most lehet hülyének nézni vagy akárminek…akármilyen baromnak és lehet azt mondani ezt csak azért írom mert biztos nem kerültem még az életben olyan helyzetbe…stb;stb;stb bla bla bla. Az igazi barátságok nem tűnek el a legfeljebb átalakulnak de mindig ugyan az marad. Ha nem így történik akkor nem is kár ha vége mert amit kellet megtanultad belőle, hát menj tovább. A mai világban minden hamis ,csak silány másolata a valódinak így van ez, a barátsággal is. De ha még rád is talál egy valódi érzést azt fel is kell tudni ismerni és meg is kell tartani magadban . Vajon a mai ember képes-e erre egyáltalán.
Tessék itt a válsz !!!:) Nem rövid , de ez van ez egy olyan téma amiről nehéz röviden írni mert erről beszélni sem biztos hogy röviden lehet mert ezt csinálni kell !! Életeken át.

jadore 2008.03.20. 12:22:06

egy számomra sokatmondó idézettel hadd reagáljak az írásodra. Mi is az a barátság?

Van barátod? Nem felszínes barátnőre, haverra gondolok, nem arra, akivel néha összejössz fecsegni - hanem arra, aki meghallgat. És akit te is meghallgatsz. Arra, akit éjjel háromkor föl lehet kelteni
- Te, bajban vagyok, segíts! És ő negyed négykor már ott van nálad.
Barát az, aki előtt nincsenek titkaid.
Akitől nem kell tartani, akiben megbízol - akivel, ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül. És repül az idő. Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el- mintha melegebb lenne a levegő s otthonosabb a hely, ahol ültök.
Barát az, akire figyelsz , mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a te sorsod.
Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz.
Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.
Mert a barátság a legmagasabb szeretet-forma. Ne hidd, hogy túlzok!
A Bibliában Isten azt mondja Mózesnak: "Úgy szóltam hozzád, mint a barátomhoz." És Jézus azt mondja tanítványainak: "Nem úgy szóltam hozzátok, mint a szolgákhoz, hanem mint a barátaimhoz." Vagyis hogyan? A lehető legközelebbről. Olyanokhoz szól így valaki, akikkel lelkileg rokon. Apám, anyám, gyerekeim gondolkozhatnak, érezhetnek másképp, mint én. Attól még jó szüleim és jó gyerekeim lehetnek. De a barátom nem.
Barátom csak az lehet, aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem. Mert ez több mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat. Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna, s ezért a barátom számomra a világon a legismerősebb ember.
A családomat nem én választom. De a barátomat igen.
És még valakit: a férjemet vagy a feleségemet. Őket is választjuk.
De azt tudnod kell: ha csupán a szerelem vagy bármiféle vonzalom választ ilyenkor társat, s nem látod meg párodban a barátodat is nem lesz jó házasság. Egy barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Azért választjuk éppen őt, mert közel van hozzánk és ismerős. És a másik ki nem mondott gondolat: ezért az emberért én mindenre képes vagyok. "Az szeret igazán, aki életét adja a barátaiért." Ez a jézusi mondás manapság sajnos, ritkán, rendszerint csak a hollywoodi filmekben fordul elő. Mégis ez a barátság mértéke. A valódi költészet és az ősi mítosz éppúgy tud erről, mint az olcsó westernfilmek, hogy az áldozat elválaszthatatlan a barátságtól.
Jól tudják ezt a gyerekek, hogy a barátjuknál nincs fontosabb ember a világon. Mérhetetlen sok időt tudnak barátaikkal eltölteni, anélkül, hogy az idő múlását észrevennék. Mert otthon vannak egymásban, s érzik, hogy nincs boldogítóbb, mintha ők együtt vannak. "Megint a barátoddal csavarogtál! " Az ilyen szülői korholás mögött mindig egy igazi barátság sejthető.
És ha ezt a barátságot próbára teszi a szülői szigor, és dönteni kell a gyereknek, kihez legyen őszintébb, apjához vagy a barátjához, biztos, hogy a barátját választja. Tudod, miért? Mert közelebb áll a lelkéhez. Vagyis jobban szereti. Akinek megnyílunk, azt szeretjük. S ez kölcsönös. Lehet, ha apám megnyílna előttem, őt is jobban szeretném. Sokféle vonzalom, egymásba kapaszkodás van a világon. Sokféle összetartás és szeretetérzés. De az ember által átélhető legmélyebb szeretet: a barátság.

/Müller Péter A barátságról/

kwax 2008.03.20. 22:06:25

A hűlye találkozókat tekintve szerintem abszolut igazad van. Nem vettem részt eddig egyiken sem, nem hiszem, hogy lenne még valami közös ennyi év utan. Talán 2011-ben a 25 éves érettségi tallkozóra elnézek (ez egyetemiek csak még semmitmondóbbak lehetnek, eszembe sem jutnak). De másnak persze lehet eltérő véleménye.
De amiért igazából írok: mi ez a Bukowsky ? Csak nem Ch. Bukowski-ra való "hajazás" ? Nem ismerlek,de szerintem azért odáig még van egy kevés...:-)

hadzs 2008.04.01. 18:14:32

Hát igen, ez egy érdekes dolog.
Amikor gimis voltam azt hittem, hogy sok barátom van.Aztán amikor elballagtunk derült ki, hogy ki volt barát, és ki nem. Szerintem ennek a szónak a jelentése korosztályonként változik.Mások a barátaid 12 évesen, és mások 25 évesen.Szerintem is furcsa dolog ebböl a szempontból az egyetem. Amikor kezdtük, akkor nagylétszámú baráti társaságok voltak.Mire 4ed évesek lettünk már csak pár emberre lehetett számitani a "baráti körből". Szerintem a barátságok és a barátok folyamatosan változnak körülöttünk.Nekem mindig van új ismerősöm, barátom...ami nem azt jelenti, hogy a régivel nem tartom a kapcsolatot.Viszont egy bizonyos kor után tényleg megritkulnak...de ezt nem tudhatom,szerencsére nem tartok még ott.:)Mindenesetre,szerintem ne keseredj el, léteznek még rendes emberek a Földön (csak sajnos kevesen vannak) ! Ja és az érettségi találkozóval kapcsolatban egyetértek. Szerintem felesleges.Mondjuk nekem még csak egy volt, de azok akikkel tartani akartam a kapcsolatot ugyis tartottam, akikkel meg nem, azok annyira igazábol most sem hatottak meg ,és keveset is beszélgettem velük.(mert ugyanugy nem volt miről,mint korábban).Szerintem ez már nem olyan, mint a szüleinknek.Anyuék mindig olyan lelkesedéssel mennek, és nem klikkesednek , mindenki beszél mindenkivel...elvégre is azért osztálytalálkozó.És ez nem csak az én véleményem. Szerintem többre nem megyek...bár még változhat a véleményem ezzel kapcsolatban, bár nem tartom valószinünek.