Bukowszky naplója

With the moonlight to guide you Feel the joy of being alive The day that you stop running Is the day that you arrive --- Tessék nyugodtan lejjebb tekerni és olvasgatni - attól még lehet aktuális és érdekes valami, mert nem ma reggel írtam :) (sőt)

Friss topikok

  • kovászosUbukla: Gyanítom Bukinak végre megjött 10 év után az esze és leesett a tantusz hogy az elején elbaszta mik... (2011.06.02. 23:48) mehetünk vissza a balettbe ugrálni, juhéé
  • mErzsébet: Ez egy utószó ,figyelj ,ha alacsonyról nézed a tájat ,már nem olyan szép. (2011.02.13. 07:50) hol a sor vége?
  • mErzsébet: Ahol még vodka sincs. (2011.02.13. 07:46) költözés előtt
  • mErzsébet: @MHSZ: Üdv . Néked. Ugrottam 2e.ről ,álmaim visszajárnak oda ,a szép és gyönyörű érzésekhez ,ó de ... (2011.02.13. 07:45) Ki ad szárnyakat vágyaimnak?
  • mErzsébet: Hú ,most érten ide ..miről maradtam le? (2011.02.13. 07:42) A vesémbe láttok

Linkblog

2009.08.22. 20:34 Bukowszky

Újévi fogadalom

Annak, aki lehúzott több, mint két évtizedet a közoktatásban, az új év sokkal inkább szeptember elején kezdődik, mintsem januárban. Így számomra is hagyományosan ez az időszak az új kezdetről, tiszta lappal indulásról szól. (még ha nem is kezdtem minden szeptembert új iskolában)

Ennek a nyárnak az egyik nagy tanulsága az volt, hogy számos embert körülöttem, minden tettüket és gondolatukat, és különösképpen a hozzám való viszonyukat az a bizonyos jól ismert sárga irigység motiválja. Minden frusztrációjuk, komplexusuk és gyűlöletük mögött valójában a nyers irigység van, semmi más.

Hát egyet megigérhetek: igyekszem a jövőben még sokkal több okot adni rá, és még sokkal kevesebbet foglalkozni az ilyen hitvány alakokkal. Magyarországon ez sajnos népbetegség, számolok ezzel, de inkább elviselem ellenségeim szánalmas és alaptalan gyűlöletét, vagy e társadalom végtelen kirekesztését, mintsem úgynevezett barátaim irigységét. Egyúttal igyekszem még jobban megbecsülni azt a néhány embert, akit tényleg barátomnak nevezhetek. Továbbá nem fogok meglepődni azon, hogy amint elkezdek nem tudomást venni irigyeimről, derűsebb és boldogabb leszek. Ezt a pozitív energiát pedig a céljaim megvalósítására és az arra méltókkal való kapcsolataim ápolására tudom fordítani. Kezdetnek nem rossz, talán.

Az egész már csak azért is nevetséges, mert oké, előrébb tartok a nagy menetelésben a pilótává válásban, mint azok (a felvételük idején), akiket 5-6 éve relatíve simán felvettek olyan jó nevű légitársaságokhoz is, mint pl. Malév, de ezer és egy okból én még nem kerültem sorra, és ez teljesen kikészít; haszontalan, semmirekellő, felesleges senkinek érzem magam, és épp ezért nem is gondoltam volna, hogy bárki is irigykedne az általam rendkívül kilátástalannak, nyomorúságosnak tartott életemre. Aztán kiderül, hogy mégis. Fura. Mondtam már, hogy ez egy nagyon fura társadalom? Az ember egyszerűen nem lehet elég nyomorult ahhoz, hogy ne legyenek irigyei. Ez aztán a tanulság. Na jó, gyerünk, lássunk neki még egy körnek, még a végén lemaradok. A mókuskerékben. Ott márpedig egyedül szokás futni, tessék észrevenni.

  

1 komment

Címkék: repülés állás álláskeresés pilóta irigy kilátástalanság mentalitás reménytelenség hiábavalóság nyíregyházi főiskola nepotizmus urambátyám ország


A bejegyzés trackback címe:

https://bukowszky.blog.hu/api/trackback/id/tr211331346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Scala 2010.01.20. 03:12:24

:-) A rágalmazást lehagytad. Az is szép szokás...

Kezdek rájönni, hogy az ember akkor lehet büszke magára, ha támadják, rágalmazzák, irigyei vannak... Pedig ő is nyomorult, de támogatás helyett elképesztő és fárasztó állításokkal, támadásokkal kell (mert rákényszerül) megküzdenie.

Aztán besokall. Különféle módon reagál... Egy hete olvastam - hosszú, de érdemes:
www.medlist.com/HIPPOCRATES/V/1/044main.htm